Aruba, avagy a boldog sziget

Isten hozta egy Boldog Szigetre – köszönt az útlevélkezelő. Képekről már ismertem a vakítóan fehér homokú tengerpartokat,a fotók nem túloznak. Aruba az év bármelyik hónapjában álom úti cél. Napsütéssel, különleges élményekkel, itt minden adott a tökéletes nyaraláshoz! A sziget lakossága éppen, hogy túllépi a 100 ezer főt. Amíg a prospektusokat lapozgatom, az útlevélkezelő megtudja, honnan, kihez, miért, mennyi időre, mennyi pénzzel érkeztem. Itt vagy lakástulajdonosnak, vagy szállodafoglalással rendelkező vendégnek kell lenni ahhoz, hogy beengedjék az embert. Így is évente mintegy 2 millió turista érkezik. A Karib-szigetekről hallva az első kérdés mindig a hurrikán. Megnyugtat, Aruba délre esik a hurrikánzónától.

– Gyertek le Arubára egy hétre – érkezett a meghívás barátainktól. Time sharing osztásban van lakásuk a szigeten, így meghívtak néhány barátot. Amikor Pestről hajnali 4-kor elindultunk, röpködtek a mínuszok. Amikor 18 órával később Arubában leszálltunk +29 fokot mutatott a hőmérő. Ekkor már tudtuk, hogy Aruba a Kis-Antillák 30 kilométer hosszú szigete. Tiszta időben látható innen Venezuela. Bonairerel és Curaçaóval együtt alkotják az ABC-szigeteket.

Aruba a Holland Királyság önálló, autonóm állama. Száraz klímája egyedülálló a Karib-térségben, trópusi dzsungel helyett itt göcsörtös törzsű Divi Divi fák és hatalmasra nőtt kaktuszok díszítik a tájat. A mesés szépségű északnyugati part hófehér homokú strandjain, Palm Beachen és Eagle Beachen egymás után sorakoznak Aruba luxusszállodái. A kikötőben óriási tengerjárók, kisebb vitorlások, állandó, erős szél. Pálmák, mélykék tenger, kék ég, fehér homok, hatalmas teknősök. Kis zöld iguana gyíkok, hosszú fehér agyarral az étterem teraszán várják a leeső, ledobott morzsát. Színes ejtőernyők a tenger felett, papaja és kókusz a fákon.

Ha valaki netán megunná a szállodák nyújtotta kényeztetést, itt élvezettel nézegethet a tiszta utcák, makulátlanra festett házikók között, elcsábulva a megannyi elegáns üzlet kínálatától. – Amikor az Egyesült Államokban hideg van, vagy túl nagy a stressz, arubai otthonunkba menekülünk – mondja barátunk.

Csodáltam a kirakatban az elegáns cipőket, köztük egy gyönyörű női magas sarkút. Minden lábbeli egyedi, kézművesmunkával készül, és rettenetesen drága. Amikor rákérdeztem a magas sarkúra, aminek nem volt az ára feltüntetve, megtudtam, hogy a cipész Beatrix holland királynőnek készítette, aki a karácsonyi ünnepeket mindig a szigeten töltötte. Számomra nem volt csábítás, mert szerencsére nem volt eladó! Még a királynőnek is túl drága volt! 
Néha az, hogy egy úti cél a világ egyik híres „paradicsomszigete”, nem ad teljes képet arról, hogy mi teszi a helyet valóban felfedezésre méltóvá. Ki gondolta volna, hogy Aruba a tökéletes hely az autentikus indonéz ételekhez? Miután a hollandok gyarmatosították Indonéziát, az arubai étrendet erősen befolyásolta ez a kolóniájuk. Az olyan ételek, mint a bami és a nasi goreng, a tavaszi tekercsek óriás változata, a holland süteményekkel, mindennapi étel a szigetlakók számára. Melléjük egy üveg máltai gyökérsör, és már tálalásra is kész az arubai reggeli.

A sziget a hajóroncsokról is ismert. Míg a Karib-szigeteken alig egy-két, kezdő búvárként is megnézhető roncs van, Arubán több mint tíz. Az egész Karib-térség harmadik legnagyobb roncsa, a német teherszállító, az Antilla, közel a Palm Beachhez fekszik. A hajó elsüllyedéséről annyi legenda szól, hogy végül a kormány jelentést kért arról, mi is történt. Kiderült, hogy 1940-ben a német személyzet süllyesztette el, mert közben kitört a háború, és a hajó Arubán, holland vizeken horgonyzott. A németek nem akarták, hogy a hajó és főleg rakománya holland kézbe kerüljön. A vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a süllyedést a hajó szelepeinek kinyitása okozta, és fel is gyújtották – maguk a németek!

Vízibuszunk elindul a tengeren: 15 percig megy, és megáll a nyílt vízen. Nincs bója, semmi nem jelzi, hogy ott vagyunk a roncsnál. Ki tudja, naponta hányszor visznek ki turistákat a roncshoz? Talán a kapitány sem. Pár méterre ülök tőle, figyelem, hogy használ e GPS-t vagy valamilyen segédeszközt. Mosolyog, rázza a fejét, amikor kérdezem. Hogy lehet ennyire ismerni a végtelen tengert, tudni, hol kell megállni? Az egykori német hajó nagy része még ma is érintetlen, és több mint 80 év után is tisztán látható. A lőrés, a fedélzeti szerelvények és a belső részek bejárhatók. Ide buknak le a könnyűbúvárok, meg én, a koporsó méretű üveg tengeralattjáróban. Az Antillát csőszivacsok, korallképződmények, trópusi halak, garnélarákok és narancssárga kökörcsinek borítják. A pelikánok jól ismerik ezt a helyet, szeretik innen kihalászni a roncs körüli kis halakat. Ezért a látványért ültem a hajóra, ami egyszer csak vízibuszból tengeralattjáróvá vált. Ekkor bizonyosodott be, hogy a bezárt helyeken érzett iszonyom alig leküzdhető.

Bárhova való is valaki, Arubán találkozik valakivel, aki beszéli az ő anyanyelvét. A 110 ezer lakosú szigeten majdnem mindenki folyékonyan beszél angolul, hollandul, spanyolul és a helyi papiamento nyelven. Több mint 90 nemzetiség él itt Európából, Indiából, a Fülöp-szigetekről és Kínából, akiknek nemcsak anyanyelvük, de szokásaik, ételeik is elterjedtek a szigeten. Vendéglátóink közül a hölgy megemlít még egy fontos szempontot. Lakásukat naponta személyzet takarítja. Főzni ott is lehet, de ha erre nincs kedvük, akkor lemennek a medence mellé, és ott esznek valami finomat.

És most kapom meg a választ arra a kérdésre is, hogy miért hívják boldog szigetnek Arubát. Ez a hely ideális a luxusnyaraláshoz a család hölgytagjai számára. Ha a hölgyek boldogok, akkor a családban is, és így Arubán is béke van. És ettől boldog a sziget. Az emberek mosolyognak, kedvesek. Ez biztosan ragályos, mert a pár napra, hétre ide érkezők is megváltoznak, megnyugszanak. – Ezért van az egyik otthonunk Arubán – mondja barátunk.

A homok valóban fehér, és szemét nincs szétszórva, gereblyézik a partokat. Nagyok a hullámok, és a víz áramlása olyan erős, hogy beszívja a partról, elsodorja az embert. Nehéz kimászni. Csak nap­krémmel jól bekenve és felülre pólót felvéve szabad a vízbe lépni, mert percek alatt leég az ember. A szállókban a kaszinók déltől hajnalig vannak nyitva, vagy addig, amíg mindenki el nem veszítette minden pénzét. Ezekben a kaszinókban rengeteg a fiatal kínai. Aruba all inclusive, de nagyon drága, mert ide mindent hozni kell. A napi étkezés minimum 60 amerikai dollár személyenként, és 200 dollár egy olcsó szállodai szoba.

Otthon, a szomszédunkban dúl a háború. Milyen jó lenne, ha nem csak egy szigeten, a kocsik rendszámtábláján állna: egy boldog sziget: Aruba. Jó lenne, ha mindenütt béke lenne, és élvezhetnénk csodásan szép Földünket.