2021.03.17. 07:35
Hőre lágyuló romantika
Fotó: FMH Archív
Ki ne érezné, hogy itt a tavasz, hogy zsong az élet? Járvány ide vagy oda, beindult a fészekláz, aminek szinte kézzelfogható jele a madarak egészen bódító éneke. De a tavasz nemcsak ebben nyilvánul meg, hanem abban is, hogy elindul a kalandozó magyar a telekre, nyaralóba, kiskertbe.
Ahogy az lenni szokott, mindenki a rendteremtéssel kezdi. Gereblye, lombseprű, kosár vagy talicska, és máris emelkednek az égetésre összegyűjtött halmok, vagy sokasodnak a színes matricákkal díszített zöldhulladékos zsákok és kötegek.
Páratlan roham érte a gazdaboltokat, mikor meglegyintette a bezárás szele a kertet művelni akarók jövőjét. Még az is vett vetőmagot, aki maga sem gondolta, hogy veteményezni akar. A veszély egy időre elmúlt, de a magok és gazdáik élni akarnak.
Általánosságban elmondható, hogy a megfelelő talaj-előkészítés és a tavaszi napfény hatására egymással párhuzamos barázdát húznak az apró kapák, mert veteményezni mindenki szeret. Hát még várni, hogy kisorol a szórással vagy szalaggal ültetett mag a földből. A párosan érkező sziklevelek látványa már önmagában jutalom, a jól végzett, alapos munka jól megérdemelt fizetsége.
Langymeleg nappalok és az egyre kevésbé friss éjszakák egymásutániságát követően egyre jobban nőnek a kultúrnövények és velük együtt a gyomok is. Megjön majd a nyári meleg, és akkor szokott elveszni a lendület. A tavasszal még dédelgetett, rózsaszín, romantikus álmok elolvadnak, mert kezdődik a kapálás.
Álnok dolog ez a munka, mert nem fogyott még tőle le senki, pedig nagyon fárasztó. A nap égeti a bőrt, a nyél töri a tenyeret, a gyom meg újrahajt és lehagyja a dédelgetett borsót, a női nevet viselő répákat, miközben a márványos poloska egyszerre szívja ki a nedvességet a termésből, a maradék kedvet pedig a lélekből.
Sajnos, tetszik vagy nem, már most fel kell készülni, hogy eljön ez az idő, ezért annyit kell ültetni, amennyivel el is bírunk. Ha nem így teszünk, akkor nyáron majd csak ülünk, mint alma magházában a négerbarna mag, a hűs lombú gyümölcsfánk árnyékában, és elkönyvelhetjük a csatavesztést.