Visszaélnek az idősek védtelenségével

Manapság a sportfogadásnak ezer válfaja és felülete van, hisz szinte minden sporteseményre lehet fogadni különböző szorzókkal, ám régen csak a TOTO volt az egyetlen. Se online felület, se semmi, csak egy papírlap aminek apró 1-2-X kockáit golyóstollal ikszelgették az öregurak a kocsmában vagy a présházak előtti körasztalon, latolgatva az esélyeket. 

A hírlaphoz érkező József nevű olvasónk is régóta hódol a sportfogadás ezen klasszikus változatának, sőt, mint elárulta, ez már ez egyetlen hobbija, szórakozása, öröme az életben. Érhető hát, hogy milyen nagy vígság volt a 80 éves úr lelkében, midőn botjára és protézisére támaszkodva elindult a vasútállomás melletti postára, hogy ott átadja a postáskisasszonynak a három ellenőrző szelvényt, melyből kettő csak tíz találatos volt, de egy esetében 11 focimeccs végeredményét tippelte meg helyesen a szenvedélyes játékos. Már éppen készült, a nagy köszönöm és a viszontlátásra szavak kimondására, illetve a nyeremény elhelyezésére a tárcába, mikor azt mondja neki a postán dolgozó nő: -Olyan nagy a nyeremény, hogy én ezt itt nem tudom kifizetni, menjen át az Alba Plázába és vegye ki ott! 

Az öregúr előbb megrökönyödve, aztán a hangnem, az elutasítás és a nagy távolság megtételére való kényszerítés miatt kissé felháborodva ellenállt, hogy megvédje a jogait. Itt kellene belépni a képbe egy másik postáskisasszonynak vagy egy érzékeny igazságérzettel megáldott másik sorban állónak, hogy a védtelen öreget gyámolítsa, és az ügyet megoldja. De nem jött. A postások gépiesen tették tovább a dolgukat, a többi csekk- és küldeményfeladó pedig még a bácsira lett mérges, mondván, miatta nem megy a sor, márpedig ők sietnek. 

Így indult el nehéz léptekkel és még nehezebb szívvel az, aki valaha építésvezetőként még mai léptékekben is nagynak számító beruházásokat irányított, hogy majd a plázában megoldódik a gond. Ott elmondta a panaszát, amit szívesen meg is hallgattak, majd kérték az ellenőrző szelvényeket és így kiderült, hogy bár a 2. postán nem adták oda a nyereményt, de a szelvények visszaadása előtt rápecsételték azokra a szót: FIZETVE. 

A plázában dolgozók sajnálkozva tárták szét karjaikat, mondván, hogy ők így nem tudnak mit tenni addig, amíg a bácsi vissza nem megy a 2. számú postára rendezni ezt a tévedést. Addigra már a felháborodás elkeseredésbe fulladt József lelkében, és a plázában dolgozók érzékelték ezt, ezért telefonon felvették a kapcsolatot a postával, de a jószándék nem nyerte el méltó jutalmát, mert a probléma nem oldódott meg. Ezért újra elindult József, egy harmadik nagy útra és felkereste szerkesztőségünket. 

Hogy a nyeremény végül kinek a zsebében kötött ki, azt persze nem lehet tudni, de hogy nem a szelvény tulajdonosa kapta az biztos. A tisztánlátás érdekében fontos részlete még a történetnek az, hogy a nyugdíjas építésvezető számításai szerint a 11-es találat, amit nem tudott kifizetni a posta, hozzávetőlegesen 800 forint.