1978-ban tért vissza a Szent Korona Magyarországra

A Szent Korona nem csupán a magyar államiság szimbóluma, de egyben történelmünk jelképe, hiszen nagyszerű pillanatokat éppúgy megélt, mint vészterhes időszakokat.

A második világháború végén a Koronát és a koronázási jelvényeket előbb a veszprémi sziklabarlangba, majd Kőszegre, Velembe, majd ismét Kőszegre menekítették. Az ország területét 1945 márciusában teherautón hagyták el a koronaőrök, köztük az a Bunda József, akivel 1978-ban a Fejér Megyei Hírlap újságírójának is sikerült beszélnie. Mattsee-ben a palástot és a Szent Jobbot a község plébánosának a gondjaira bízták, a Koronát pedig elásták. Miután a koronaőrök amerikai fogságba estek, kihallgatásuk során mindent elmondtak. A Szent Koronát 1953-ban egy hadihajó fedélzetén, titkos akció keretében a tengeren túlra szállították, és az amerikai pénzügyminisztérium kincstárában helyezték el. 1978-ban kerülhetett végül vissza magyar földre.

A magyar kormány sokszor kérte a Korona visszaszolgáltatását, de a kérést mindig elutasították azzal, hogy az Egyesült Államok azt nem tekinti hadizsákmánynak, mivel nem erőszakkal hurcolták el Magyarországról, hanem a koronaőrök adták át az amerikai hadseregnek. Ezért nem tartozik a visszatérítendő javak kategóriájába.

Az 1956-os forradalmat követő megtorlás, illetve az 1968-as csehszlovákiai beavatkozás miatt az egyébként is hideg magyar-amerikai kapcsolatok végképp befagytak. A hiábavaló próbálkozások után 1976-ban az esztergomi érsek elutazott az USA-ba, ahol azzal érvelt, hogy a Magyar Népköztársaság már méltóvá vált a Szent Korona ismételt tulajdonba vételére.

Aztán 1977-ben James (Jimmy) Earl Carter, az Egyesült Államok elnöke döntött a visszaadásról azzal a kikötéssel, hogy a ceremónián nem lehet ott Kádár János. Carter baptista családban nevelkedett, és ez, őszinte vallásossága egész életében befolyással volt munkájára. A keresztény háttérnek, lelkészi hivatásának is köszönhető volt, hogy az elnök a visszaszolgáltatás mellett foglalt állást. Az előkészítő tárgyalások eredményeként egy magyar szakértői csoport 1977 decemberében elutazott Fort Knoxba, ők voltak felelősek a szakmai átvételért. A Szent Korona közel 33 évnyi távollét után, 1978. január 5-én tért vissza Magyarországra. A Ferihegyi repülőtéren a nemzeti ereklyéket és az amerikai delegáció tagjait magas szinten fogadták. A parlamenti ünnepségek után (a ceremónián elhangzott az amerikai (!) himnusz is, az ünnepséget pedig a sokáig tiltott Szózattal zárták) A Korona és a koronázási jelvények a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. Az Országgyűlés 2000-ben törvénnyel a Korona őrzési helyeként a Parlament épületét jelölte ki.

A hivatalos mozzanatokról a Fejér Megyei Hírlap a Magyar Távirati Iroda beszámolóit közölte. Hétvégi mellékletében azonban Zsiday Csabának (későbbi honvédségi tudósítónak, majd gazdaság-politikai rovatvezetőnek) sikerült egy riportot készítenie, amely ma már sajtótörténeti emlék. A cikk 1978. január 8-án jelent meg. Bunda Józseffel, a Gorsium ÁFÉSZ nyugdíjas könyvelőjével beszélgetett, aki egyike volt azoknak, akik annak idején Ausztriában elásták a Koronát. Az 1978-ban 65 éves fehérvári nyugdíjas, egykori koronaőr a Jókai utcában lakott és balatonakarattyai szőlőjét művelte. Akkor már csak ketten éltek azok közül, aki ott voltak a tóparton. Bunda József elmondta, a Koronát egy benzineshordóban ásták el, Kocsis Józseffel ő volt az egyik, aki lapátolta a kétméteres gödörből a földet, a többiek négyen csőre töltött fegyverrel őrködtek. Miután fogságba estek, majd elengedték őket, elmentek a rejtekhelyhez.

„A dombot feltúrva találtuk. Ebből megtudtuk, hogy a Koronát és az ékszereket tartalmazó hordót elvitték. Érdeklődtünk a környéken, és több szemtanút találtunk. Elmondták nekünk, hogy pár nappal azelőtt három teherautó érkezett a tópartra, egy amerikai és egy magyar tiszt kíséretében, s a leírásból ráismertünk volt parancsnokunkra.”