Nosztalgiával emlegetik a Király-féle mozit Ráckeresztúron

Ráckeresztúron még ma is sokakban él szép emlékként a népszerű filmszínház, ahol nemcsak a korszak slágerfilmjeit vetítettek, hanem számos nagy sikerű színielőadást is rendeztek. Az idősebbek gyakran emlegetik nosztalgiával a Király-féle mozit, hiszen akkoriban még nem volt televízió, s a közösségi eseményeket jobban igényelték és értékelték az emberek.

Novák József helytörténeti könyvéből is tudjuk: a mozi gondolata Király András magánszemélyben vetődött fel. A végleges, 140 személyt befogadó moziterem és a kiegészítő helyiségek többszöri bővítéssel készültek el. Vályogtéglákat vetettek, majd következtek az építési munkák.

A moziról a kedves emlékű Pier Imre bácsi is sokat mesélt, akivel rendszerint a könyvtárban futottam össze. Olyankor mindig elmesélt egy-egy régi történetet:

„Van egy sztorim. A mozi” – mondta: „Kezdem az elején. 1939. szilveszter napján játszották először a Hotel Kikeletet. A mozit Király András bácsi építette egyedül, mégpedig érdekes módon. A Kanális fenekéről hordta föl talicskával a vályognak való anyagot. Adták a Gonosz mostohát, a Halálos tavaszt s a Piros bugyellárist. Nagyon sok filmet adtak. Érdekesség, hogy a háború után nem volt villany a faluban. András bácsi szerzett egy kis áramfejlesztő dinamót, s azzal működtette. Nem tudom, meddig, de elég sokáig. Az volt a hátránya, hogy nagyon zörgött. De megszoktuk. A másik érdekesség: mikor megindult a mozi, a gyerekjegy tíz fillér, a felnőttjegy húsz fillér volt. Valamikor az ötvenes években államosították, de továbbra is moziként működött. Először a Kozma Bözsi, a Víg Ferenc felesége működtette, aztán az igazgató bácsi, Weinrauch Sándor és felesége működtette sokáig. Bán néni volt a pénztáros.”

Valóban, a Hotel Kikelet című filmmel nyitotta meg kapuit a mozi, ahol 1944 közepéig tartottak előadásokat. Vetítették például a Rákóczi hadnagya, a Dankó Pista, a Megfagyott gyermek, a Tóparti látomás című filmeket, volt híradó is. A második világháború után újjáépítették az épületet. Király András üzemvezető 1945. október 20-án jelentette be a község elöljáróságának, hogy a mozi másnap megkezdi működését. Villamos energia nem volt a településen, ezért aztán áramfejlesztővel működött a vetítés.

„Mivel községünkben nagy befogadóképességű helyiség nem volt, itt bonyolódott le az ünnepélyek megtartása, valamint az ifjúsági egyesületek, a tűzoltó testület és az iskola színdarabjainak előadása is” – írja Novák József a Ráckeresztúr község története című könyvében, és azt is hozzáfűzi, hogy a filmszínház tulajdonosa nagy támogatója volt az egyesületi rendezvényeknek.

Ezekről a műkedvelő színielőadásokról szerencsére számos fénykép fennmaradt. Persze van olyan előadás is, amelyről eddig nem került elő fotó. Ilyen például az Arany János-költeményből írt A bajusz, amelyet 1954-ben mutattak be Paksy Sándorné Kárász Erzsébet tanítónő rendezésében. Még egy kutya is szaladgált a színpadon…

A mozit 1949. augusztus 21-én államosították. A tulajdonjogot és az üzemeltetést a helyi földműves szövetkezet gyakorolta. Petróczki Ferenc lett az üzemvezető, majd később a régi tulajdonos lett az üzemvezető és a gépész is. Az 1950-es évek elején a székesfehérvári MOKÉP vette át, ekkor az üzemvezető Kaplonyi Kálmánné lett, a pénztáros Király Andrásné, a gépész Király András. Szerdán és vasárnap volt vetítés. Egy időben Szabó Antalné és Weinrauch Sándorné is volt üzemvezető, Weinrauch Sándor pedig gépészként tevékenykedett. Az ötvenes években főként mozgalmi jellegű és propagandafilmeket vetítettek, ezért a filmszínház látogatottsága igencsak megcsappant.

A Király-féle moziban végül 1986. április 30-án szűnt meg a filmvetítés.