Rossz kutya vagy!

Könnyű egy kutyát „elrontani". Nem véletlenül van olyan sok felugráló, szófogadatlan, túlsúlyos, konyhában kuncsorgó, vagy éppen harapdálós házi kedvenc, akikről még a saját gazdájuk is azt mondja: rosszcsont, „rossz kutya". Pedig az igazság az, hogy kedvenceink valójában tükröt tartanak elénk, és viselkedésük az addig beléjük fektetett energia mennyiségét jelzi. De sosem késő elkezdeni, ebben segít Nyakas Gábor kutyakiképző.

Nyakas gábor kiképző szerint 5 hónapos koráig tanuljon meg mindent a kutya, s akkor sokkal könnyebb lesz vele később. Fotó: S. Töttő Rita

– Nagyon fontos, hogy az egész tanítást, nevelést a kutya az elejétől a végéig nagyon élvezze. Bizonyos mennyiségű kényszer persze elkerülhetetlen ez idő alatt – tudjuk meg. A szakember szerint a másik nagy probléma, hogy felruházzuk emberi tulajdonságokkal a kutyát. – Bennük ez olyan mértékű zavart kelt, ami később természetellenes viselkedési formákban jelentkezik. Ők teljesen máshogy tanulnak, mint az emberek. A kutyáknál a helyes sorrend a következő: először meg kell értetni vele az adott gyakorlatot, ehhez számos eszköz a segítségünkre lehet, például jutalomfalat, játékszer. Ha már érti a feladatot, akkor hagynunk kell időt arra, hogy rutint szerezzen benne, csak ezután követelhetjük tőle, hogy hajtsa végre. És ne büntessük összetekert újságpapírral, vizeletbe való orrnyomkodással...

A legnagyobb problémákat ráadásul az okozza, hogy sokáig nem viszik sehova négylábú társaikat az emberek, amíg még kicsik. Sok bosszúságtól óvjuk meg magunkat és könnyítjük meg kutyánkkal közös életünket, ha öt hónapos koráig mindennel megismertetjük. S akkor sosem lesz „rosszcsont" az a jószág.

A póráz két vége

S. Töttő Rita

„Talán meg kéne kötni" – susogta egy agresszívan morgó szőrmókkal a kezében, nem kevésbé agresszívan egy gazdi a másiknak. „Flexi pórázon van, de behúzom, ha szeretné" – mondta erre a másik, meg is lepődött a szőrmókos a kedves hangnemen, ezért próbált puhulni: „Na jó, csak mert ez itt (bökött a saját hörgő minivadjára) mindenkinek nekitámad". A flexis csak hümmögött. Néhány méterrel arrébb azonban a minivadat letette a tulajdonosa a földre. Póráz nélkül. Közvetlen azután, hogy ráhörgött egy másik kutyásra, felkérdezve a pórázt. Na ezt már a „flexis" sem hagyhatta szó nélkül. „Akkor talán maga is kösse meg" – szólt oda. Meg is tette, ám pár perc múlva újra póráz nélkül evickélt a hörgő szőrmók. Itt a tanulság nem az, hogy legyen pórázon a kutya. Hanem , hogy a gond a póráz másik végén kezdődik...