Éretten indulni az unióba

Hangsúlyozottan nem gondolják, hogy a szezont össze kell keverni a fazonnal, de azt tisztán látják, hogy a szálak végére illendő egy elegáns masnit kötni: egy lehető legsikeresebb érettségi eredménnyel a lehető legjobb felsőoktatási intézményben továbbtanulni - illetve, választójoggal rendelkező EU- állampolgárként az európai parlamenti választásokon olyan személyeket küldeni a közösség törvényhozásába, akik érdemben képviselik őket is. Blaumann Debóra, Borsos András, Máhr Dániel és Péter Zoltán. A fehérvári Tóparti gimnázium végzős, a matura legközepén lévő diákjai. Két lábon állva felkészülten néznek a vizsgák elé. Az érettségi bizottságtól és a szavazatszámláló bizottságtól sem tartanak.

Szusszantak egyet az írásbeli érettségi után, ezerrel hajtanak a szóbelire. Nem igazán zizegő típus a társaság, gyorsan tisztázzuk, azért tanulnak, mert nekik a tuti felvételi eredmény kell, és nem is akárhova. A pesti közgázt célozta meg Borsos Ádám, Máhr Dániel bölcsészkarra indul, Blaumann Deborát a politológia és a nemzetközi tanulmányok érdeklik, Péter Zoltán közgazdász vagy jogász lesz. Pillanatnyi mellékszál, hogy a már értettségi előtt megszerzett pluszpontszámok és a nyelvvizsgák összesítéséhez több lottószelvény is szükséges, de mostanság így alakul a világ.

Dupla a matura. Megfelelni az érettségin, s okosan viselkedni a szavazófülkében a voksoláson, június hetedikén. - Mindegyikünknek törődni kell azzal is, hogy már választójogi felelősségünk van - rögzíti a lényeget Andris, aki rögtön mondja a gyakorlatot: ez csak és elvileg maximum félórás elfoglaltság, de a döntés jogáért megéri. Magyarázza erre Dani, persze, tanulni kell, mint a gép, de ha már egy közösséghez tartozunk, akkor illendő annak a sorsával is törődni. Az érettségi tételek között is ott található az Európai Unió, persze a szavazófülke az más, ott nem húzni kell, hanem ikszelni. Tapintatosan nem nyitunk vitát, melyik gesztus egyszerűbb.

Rögtönzött kiselőadást tart a leendő politológus Debóra, addig oké, hogy töriből és föciből ez tétel, de aki nem érti az integráció lényegét, az már erősen koccos . Péter Zoli, uniós vetélkedők tapasztalt résztvevője érti. Az Európai Bizottság tagjait delegálják, az Európai Tanácsba a miniszterelnökök vagy az államfők érkeznek, ám az Európai Parlament a közvetlen, állampolgároktól választott testület, vagyis itt lehet a képviselők révén az ügyekbe beleszólni. Debóra ad ehhez irányt: simán nyomon lehet követni már az interneten is (http://www.europarl.europa.eu - a szerk.), miként szavaz, hogyan érvel a megválasztott képviselő. Aztán még számon is kérhető rajta a döntés. A leányzó szerint nem szabad ilyen távolinak látni sem Brüsszelt, sem Strasbourgot, csak az állampolgáron múlik, mikor mószerolja a képébe a megválasztott képviselőnek a döntéseit.

A tópartis gimisekkel nem kellett különösebben arról mélázni, hogy ha egy állam csatlakozik az EU-hoz, akkor tudomásul kell venni, rá bizony vonatkozik a közösség jogrendje, annak minden paragrafusával. A nemzeti öncélúságokat nem ebben a klubban illik hangoztatni - ami nem jelenti a nemzeti szuverenitás felmondását. Debóra kerek szemekkel néz a kérdésre: persze, amit az Európai Parlamentről tudni akar, azt bármikor elolvashatja. Lelkesen magyarázza, hú, ez akkora intézmény a titkárságokkal együtt, hogy az már lényegében egy kis város.

A mindennapi diákdumában nem téma sem az unió, sem az EP-választás. A szavazás az természetesen magánügy, a cosinus-tétel megfordításának bizonyítására és Vörösmarty szerelmi lírájának összefoglaló elemzésére majd egy konok bizottság lesz kíváncsi. A kölykök egyike elmesélte: a család esti közös programja, hogy együtt nézik a televíziós hírműsorokat. Ez természetes - miként az is, hogy a gyerek az európai uniós híreket, amennyiben szükséges, azonnal magyarázza, értelmezi.

Ebből senki nem csinál presztízst, a szülőknek ez nem zsenánt, a gyerkőc pedig adja önmagát. Nincs ebben semmi különös. Megjelenik egy hír, ami magyarázatra szorul. Miért hagyjuk ott így? Az értelmes beszélgetés a fontos.

Így érnek.