Air France-katasztrófa: Gallaszról évfolyamtársak, osztálytársak

Fotó: archív

Az újvárosi Petőfi általános iskola 1979-ben végzett 8. a osztály tablóján alulról a második sorban, jobbról a harmadik képen néz szembe velünk Gallasz József. Nyilván másként nézte, főleg látta a világot, mint néhány nappal ezelőtt, amikor az egyik közösségi kapcsolatépítő internetes oldalon már Rio de Janeirót jelölte meg lakhelyeként. Adódik a kérdés most attól az újságírótól, aki az egyetemen egy csoportba járt Gallasz Joe-val - mert csak így hívtuk - kinek, mikor, miért és hol az otthona.

Gallasz Joe 1983-ban érettségizett az akkor Münnich Ferencről elnevezett gimnáziumban (ma: Széchenyi). Osztályfőnöke átlagos gyerekként emlékszik rá, akivel nem volt nagyobb probléma, kiemelkedő sikert nem idéz fel vele kapcsolatban. Tudja, hogy elvált szülők gyermeke volt, édesanyja nevelte. A Római (más néven: Castrum) városrészben, a négy- és tízemeletes panelházakkal Dunaújváros legsűrűbben beépített lakótelepén éltek.

Körmendi Erzsi kolléganőnk, aki az általános iskolában osztálytársa volt Gallasznak, csendes, de jó közösségi embernek ismerte, aki igen jó szellemi képességekkel bírt. Boda András kollégánk, gimnáziumi évfolyamtárs, úgy tudja, hogy Gallasz tíz évig volt menedzsere a Kispál és a borz együttesnek, mégpedig az együttes első tíz esztendejében. Boda bohém emberként jellemzi. Automatikus üzenet érkezett a Rio és Párizs között eltűnt Air France gépről, amely rövidzárlatot jelentett, miután a gép átrepült egy viharzónán. Az A33 típusú Airbusnak párizsi idő szerint 11 óra 1 perckor kellett volna leszállni a Toissy repülőtéren, de már reggel nyolc órakor nyoma veszett.

Visszalépve egy pillanatnyit az egyetemhez, mert az persze mindenkinek, ha oda belép, egy szép új világ. Akként is éltük meg. Kis kedvencek lettünk hamar, mi tizenketten, magyar-esztétika szakosok. Addigi szokásokat, mértékeket akkurátusan figyelmen kívül hagyó, szabályokat zsigerből átírni akaró társaság. Gallaszban ehhez a szándékhoz mindig bízni lehetett. Aztán egyszer csak... Minden egész eltörött , s innen már bonyolult. Az édesanyja tragédiájáról csak rövid szavakkal beszélt. Majd évet halasztott, utánunk esztendőre diplomázott. Amikor a záró passzust az ünnepségen átvettük, a pulpituson ült, mint kari KISZ-titkár. Azt is, akkor is bulinak tekintette.

Beszéljünk megírt sorsokról? A diploma átvétele után együtt, összeölelkezve sírtunk az intézetigazgatóval, szépemlékű Bécsy Tamással. Jankó, Karcsi, Ancsa és Losi bentmaradt az egyetemen, Ági és Kata gimnáziumban tanít. Gyépé pszichológiával foglalkozik, Zsolt ír és tanít, Anita a házelnök sajtófőnöke, Annamari rádiózik, Eszter filmeket rendez. Kiss Sanyát három éve temettük Kaposvárott - ő döntött így.

Az ünnepség után az elnöki emelvényről lejött Joe, közénk állt, mert közénk tartozott. Dolgozott kultúrház-igazgatóként, adott ki, nyomtatott műholdas műsorújságot, menedzselt zenekarokat (nem csak Lovasiékat!), szerkesztett folyóiratot. Első házasságából három fia született, a nagyobbak már nem is kamaszok. Az elmúlt esztendőben egy hetilapban jelent meg vele a riport, amelyben börtönélményeiről számol be. Nem fizette a srácok után a tartásdíjat, hepciás pereskedés lett belőle. Gondolta, inkább leüli, aztán meggondolta. Tegnap a hazai kortárs művészet egyik legnagyobb fellegvára , az a bizonyos A38 hajó internetes portálja külön nekrológban emlékezett meg róla, mint a hazai avantgarde egyik legjelentősebb alakjáról, egyéniségéről .

Minden viszonylagos, miként nagyon nehéz örökérvényű kijelentéseket tenni. Joe hivatalosan azért utazott Brazíliába, hogy barátnője kisfiára vigyázzon. Bár ez sem igaz. Futott önmaga elől - talán ez a kijelentés legalább igaz. Azt sajnos már sohasem tudjuk meg, valójában (párizsi átszállással vagy anélkül) milyen messze is lenne Rio de Janeiro Dunaújvárostól. Kultúrház-igazgató, zenei menedzser, lapkiadó, a hazai avandgárd ismert egyénisége volt.

Ide kattintva olvashat cikkeket a tragédiáról!