A sváb zenét magyaros virtussal ötvözték

A falu templomának védőszentje Szűz Mária, ezért a Nagyboldogasszony napjához közeli hét végén szokták tartani a falu búcsúját. Ezúttal szombaton kapcsolták össze a szomorú és a vidám megemlékezést, amely az ősök előtti tisztelgéssel vette kezdetét.
A takaros község szívében álló katolikus templom mellett szép kőtömb hirdeti a kitelepítés szomorú emlékét, itt helyezték el a koszorúkat a megmaradt leszármazottak és a mai lakók. A faluházban a környékbeli sváb hagyományőrző néptánc és zenei csoportok adtak fergeteges műsort, jóféle muzsikával. A helyiek mellett Szár és Vértesboglár német nemzetiségi táncai és dallamai is megelevenedtek a színpadon. Jól érzékelhető, hogy az ősi földről hozott sváb ritmus megfrissült és pezsgőbb lett a háromszáz év alatt, amióta itt élnek a messziről érkezett honfoglalók.

Schnobl Ferenc polgármester az önkormányzati testület nevében nyújtotta át az Újbarok Községért Díjakat a sokaság jelenlétében. Posztumusz díjként kapta meg az elismerést Turán Józsefné, Szabó József és Juhész Ferenc volt polgármester, s maguk vehették át a köszönet megnyilvánulásaként Pats Antal és Kreidl Józsefné. A Tiszta udvar, rendes ház címet is kiosztotta a polgármester, bár Újbarkon szinte mindenki megkaphatná! Az egyik legrendezettebb és legvirágosabb falu a megyében ez a szép fekvésű, nyugalmas község. Vendéglátásképpen a szlovákiai Nagysallóból érkezett társaság főzött „tót” ételeket: sztrapacskát és knédlit pörkölttel. A kicsik körhintáztak, mert a régi búcsúk hangulatából is igyekeznek valamit visszahozni a délelőtti ünnepi szentmise után.