Jó reggelt, Fejér vármegye!

Van valami megrendítő sorsszerűség abban, amikor egy udvaron az egyik héten még egy anyóka varázsolja egyenbarnára a földes udvart, hosszú karcokat húzva a nyírágseprű vesszőivel, és pár héttel, hónappal később már őszi lomb takarja ugyanazt az udvart. Ám az már nem olyan, gyümölcsfákról, öreg fűzről lehulló avar, hanem az őszi lomb fantázia névvel illetett térkő, és a felújított házban egy fiatal család tölti a mindennapjait. – Ez az élet rendje. – mormoljuk magunk elé. De az drámai, amikor a házat és mindent körülötte, a földdel tesznek egyenlővé. Eltűnnek melléképületek és velük az udvar, a fák, a bokrok, a régi virágoskert, sőt a kutya bekerített helye is. Eltűnik az összes korábban ott élt generáció minden nyoma, keze munkája, mintha nem is léteztek volna, és aztán felépül a társasház.