Idén is keressük a legszebb kertet!

Pályázatunk már tavaly sikeres volt: akkor a fiatal martonvásári tanár, Aradi Gergely nyerte el a díjat. Az idén ismét keressük az év legszebb kertjét. Az előzsűri a jelentkezők fotói alapján kiválasztott tizet: a kerteket keddenként sorra megismertetjük. Végül az olvasók voksai döntik el, kié legyen az év kertje 

Szín, harmónia

Sokan küldtek be fotókat Az év kertje 2012 pályázatunkra. A legszebbnek ítélt tíz kertet mutatjuk be most induló sorozatunkban, és a végén olvasóink szavazhatnak: kié a legszebb!

Fodor Gyula és felesége Marika boldogan kalauzol bennünket a dunaújvárosi családi házukat körülölelő kertben, udvaron és teraszon. Ámulunk: három szinten szinte minden növény. Az ablakok alatti virágoskertbe lépve tekintetünk megakad a középen álló kocsiszekérnyi begónián. A háziasszony azonban a teret szegélyező rózsabokor sorra tereli a szót, elmeséli, megnyerte a 2008-as városi virágosítási versenyt, és az ajándékba kapott piciny rózsatövek fejlődtek mostanra csodás bokrokká. A kertet hatalmas és különböző színű ezüstfenyők választják el az utcától, és ezeknek is történetük van, mint mindennek a kertben: a karácsony meghittségéhez járultak hozzá, mindegyik személyes emléket, boldog pillanatokat idéz fel a házaspárban, a kert végében tündöklő selyemakác a Balaton partjáról, Gyula főnökétől származik.

A belső udvar felé haladva a kocsifelhajtót óriás tuják szegélyezik, alattuk begónia és kedves pistike virág színfoltja töri meg a zöldet. Messziről tündököl a dombon lévő belső kert közepén a hatalmas, 19 éves fenyő: az unoka első születésnapján - amikor már tudott járni - a papa együtt ültette a kicsivel. Mellette matuzsálem körtefa növeszti termését. Ez az egy maradt meg abból az ötvenből, ami az egykor hatalmas területen termett. A házat ugyanis Gyula szüleitől örökölték, és a hatvanas években óriás parcellákat osztottak ki a sokat emlegetett pentelei kukoricatáblákból, hogy aki házat épít, annak legyen hol gazdálkodnia. A terület nagy részét később kisajátították ám az utolsó körtefát féltve őrzik Marikáék, szülői emlékként. A fák aljában sziklakert, az árnyékukban igényes, térköves bográcsozóhely. A környezetet és a házat már ők formálták igényük szerint az elmúlt 16 évben. Fantáziában nincs hiány: a régi lavórt és állványát is bekomponálták a környezetbe, a mosdótálból francia muskátli csüng le, mutatósan.

Lépcsősor vezet fel a garázs fölötti teraszra, amelyet balkonládák, csüngő és földre helyezett virágtartók szegélyeznek, telis tele színpompás, szépen gondozott begóniával és muskátlival. A háziasszonytól tudjuk: idén tavasszal 250 tő egynyárit ültetett el a kertben. Lepillantunk a teraszról és megállapítjuk: Gyula és Marika tényleg minden talpalattnyi helyet kihasznál, ízlésesen válogatnak, a növények és a színek harmóniára törekednek.