Szolnoki Roland: A magyar szív diadalmaskodott

Bár a felkészülést már megkezdték a Puskás Akadémiával követi az Európa-bajnokság eseményeit?

– Szerintem nem volt olyan mérkőzés, amit kihagytam. Persze most, amikor egyidőben vannak este a meccsek akkor az ember kapcsolgat ide-oda, és úgy néz két meccset, de amikor az első csoportmérkőzések voltak, akkor szinte mindegyiket végignéztük. Amikor kint voltunk a csapattal Olaszországban, akkor is néztük őket. Azt pedig gondolom mondanom sem kell, hogy mennyire szurkolunk a magyar válogatottnak. Óriási futball-láz van nem csak itthon, hanem az egész kontinensen. Öröm látni, ahogy a különböző városokban, kis településeken, falvakban mennyi embert képes összehozni ez a sport. 

A magyar válogatott még mindig reménykedhet a továbbjutásban. Hogy látta a csapat mérkőzéseit?

– Ha végigmegyünk a mérkőzéseken, akkor egy javuló tendenciát láthatunk. Azt éreztem a svájciak ellen, amit eddig még nem láttam korábban a mieinken, hogy mintha egy kicsit vagy túlságosan izgulnának a játékosok, vagy túlságosan koncentráltak akarnak lenni. Emiatt nem is kezdtünk jól, de a második játékrész azért hellyel közzel rendben volt, de az eredmény sajnos nem jött. A második találkozón volt szerintem a legnehezebb dolgunk, Németország egyébként is egy nagyon extra csapat, mondhatjuk, csak világsztárjaik vannak, ráadásul jól is kezdtek a skótok ellen. Azután a mérkőzés után azt mondtam, ők lehetnek az egyik esélyesei a tornának. Ezen az összecsapáson már jól nézett ki a mieink játéka, a küzdeni akarással nem volt gond, és a csapategység is jól nézett ki, ráadásul a helyzeteink is megvoltak, hogy másképp alakítsuk a kimenetelt. A skótok ellen aztán a magyar szív dominált, hittünk abban, hogy gólt tudunk szerezni és végül a legvégén be is rúgtuk. 

Mi lehetett a siker titka a skótok ellen?

– Úgy érzem sikerült levetkőzni azt a rossz balsorsot ami évekig jellemző volt a magyar sportban, nem csak a labdarúgásban. A szerencse mellénk állt. Ehhez kellett az a küzdeni akarás amit a játékosok mutattak. Ugye történt az a nagyon szomorú eset Varga Barnival, remélem, hogy minél hamarabb felépül és jobbulást kívánok neki innen is. Szerintem annak a rossz pillanatnak is volt jelentősége abban, hogy a játékosok még jobban odafigyeljenek és még nagyobb odaadással küzdjenek a sikerért. Az utolsó 20-30 percben teljesen látszott a magyar szív, aminek aztán meg is lett a gyümölcse, ráadásul így még a továbbjutás is összejöhet számunkra.
Azt se felejtsük el, hogy a játékosok idegrendszere is jelesre vizsgázott.

– Igen, az egy kicsit futsalos taktika volt, hogy addig passzolgatunk, várunk míg tényleg berúgjuk és vége a mérkőzésnek. Ennek ellenére azt gondolom, hogy az öröm mind a pályán, mind a lelátón, mind itthon a képernyők előtt hatalmas volt. Több ismerőssel beszéltem, hogy ahogy megszületett a magyar gól, már hamarabb hallották, mint ahogy azt a tévén látták volna. Imádom ezeket a világeseményeket, amikor magyar csapatért, vagy sportolóért lehet szorítani, legyen szó úszásról, vízilabdáról, kézilabdáról, labdarúgásról, vagy bármilyen sportról. Hiába vagyunk kis ország, mégis vannak olyan tehetségeink, olyan jó csapatunk, akikre szerintem mindenkinek büszkének kell lennie. Ha egy-egy rossz eredmény születik akkor sem negatív kritikával kell élni, hanem oda kell állni a sportoló és a csapat mögé, buzdítani kell őket a következő megmérettetésen is, hiszen ebből tudnak táplálkozni. Ezért lenne jó, még akkor is, ha nehéz, hogyha mindenki pozitív lenne Magyarországon.