A Lúzerkirály

Bene Lászlónál járunk. A ’90-es évek hírhedt bűnözőjénél, a „Skálás” gyilkosokként elhíresült bűnöző páros még élő tagjánál, aki immár a második életfogytiglaniját tölti a szegedi Csillag Börtön falai között. Idefelé azon gondolkodtam, hogyan lehet ezek között a falak között több évtizedet eltölteni. Bezárva! Sőt, egy egész életet…, egészen pontosan éppen kettőt... Elképzelni is lehetetlen.

Bene László rutinosan ül a kamera előtt. Jócskán van tapasztalata az évek alatt vele készített számtalan interjú és beszélgetés után. Mi sem most találkozunk először, talán nem is utoljára. Jó ideje foglalkoztat Bene története. Próbálok rájönni, hogy mire volt jó a sok balhé: ugyanis értelme nem sok volt… A társa mellett mindvégig ott maradt, holott tudta, az nem érdemes rá, mégis kitartott Donászi mellett. Valamiért így döntött... Talán a miértekre is rájövök ma délelőtt.

Érdekelne a családjához fűződő kapcsolata, a gyerekkora. Miként tért rossz útra…, hogyan lesz valakiből az ország egyik leghírhedtebb bűnözője egy pedagógus édesanya és egy hegedűművész édesapa mellett? Nem hiszem, hogy a bajok forrása a nevelésében gyökerezik.

– Már gyerekként a szabadság érzésére vágytam. Amióta az eszemet tudom mindig így volt. A szabadság nem egyenlő a szabadság érzésével! Nehogy azt gondolja! A szabadság érzése ott van, ahol szabadon szárnyalhat az elme. Az elme határozza meg az embert. Már gyermekként megmondták nekem, hogy nagy dolgot fogok csinálni, vagy nagy gond lesz velem. Azóta is ezen gondolkodom. Amúgy az első kisebb lopásomba is a szabadság vágya miatt keveredtem bele. 18 évesen menekültem otthonról, nem bírtam apám folyamatos hegedülését hallgatni. Megoldottam. Az iskolában az egyik társam óráját elloptam, otthon pedig szándékosan szem előtt hagytam. Hamar megtalálták a rendőrök. Ennyi elég volt, hogy megszabaduljak a folyamatosan politizáló, ’56-os elítélt apámtól, az általa folyamatosan hallgatott Szabad Európa adásaitól. Aztán balhékba keveredtem, börtönbe is kerültem...

Így ismerte meg a társát, akivel elkövették a több ember életét követelő gyilkosságokat?

– Sosem volt bennem a gyilkolás…, a rablásokat se a pénzért csináltam…

Akkor mi értelme volt az egésznek? Mondja már meg legyen szíves! Pénzt nem sokat raboltak, összeszámoltam, körülbelül harmincegymillió forintot zsákmányoltak, ami lássuk be nem volt sok kettejüknek. A budai Skálánál pedig üres pénzeszsákokat vittek magukkal, miközben egy embert meg is öltek.

– Én nem akartam ölni…, én csak egy egyszerű fegyverre vágytam, amivel ráijeszthetek az emberekre! Amikor a társam hangtompítós pisztollyal állított be, már akkor tudtam, hogy nagy baj lesz… Mert ki a fene vesz hangtompítós pisztolyt? Hát aki ölni akar…

De ha tudta, hogy még nagyobb bajba fog keveredni, miért nem szállt ki? Miért maradt meg a társa mellett? Simán elsétálhatott volna.

– Igen, de akkor ez volt bennem, ezt tartottam helyesnek.

Kezdek rájönni, Bene úr, hogy mi a gond önnel. Maga nem tud nemet mondani! (Láthatóan meglepem ezzel a kijelentéssel, zavarba is jött. Csend vesz körül bennünket. Nem tud mit válaszolni.)

Bene úr, mondjuk ki, maga egy lúzer!

– Igen egy lúzer vagyok… Egy vesztes… Egy Lúzerkirály… Ez lehetne a mostani riport címe. (Uh! Végre! Kimondta azt, amit évek óta ki szerettem volna mondatni vele. Gyorsan folytatja.) Én örömmel viselem a rám nehezedő súlyt… Számomra a kudarc nem gond, hanem lehetőség…

Végül is, így is fel lehet fogni...

– Nekem a külvilág egy nagyobb börtön, tágabb udvarral… Tudja, úgy vagyok vele, ha már elfogtak, gondoskodjanak rólam… Etessenek, itassanak, és a végén temessenek is el...

Nem szégyelli magát?

– Nem szégyellem magam. (Mondja lesütött szemmel. Lehet, hogy zavarba is jött? Mindeközben arcán szétárad az elégedettség.)

Holnap lesz a bíróságon az éves meghallgatás a szabadlábra helyezése ügyében, elmegy?

– Persze! Hogyne mennék (Mondja mosolyogva), nem rontom el a játékukat...

A börtön kapuján kilépve még élnek bennem Bene szavai: „A szabadság érzése ott van, ahol szabadon szárnyalhat az elme”.

Akadnak, akiknek az elméje a falakon belül, másoké a falakon kívül szárnyal.

Életfogytiglan…

Hamarosan láthatják a Bene Lászlóról készített videónk első részét.

Szerző: Marosi Antal