Semmering – A zarándoktemplomban gyógyforrás csordogál, a látvány lenyűgöző

Az őszelőn a Semmering-hágóra és környékére látogattunk egy félig napos, félig borongós hétvégén.

Alsó-Ausztria hegyei és völgyei között utazva könnyen támad olyan érzésünk, hogy a szomszéd kertje zöldebb. Ehhez az impresszióhoz a természeti adottságok mellett az itt élők környezettudatossága is bőven hozzájárul. Európa első magashegyi vasútjának kiépítésével a Semmering-hágó körzetében már a császárkorban kialakult a pihenőparadicsom és kirándulózóna. Ezt az alpesi térséget manapság sok magyar főként hófehérben, télidőben kedveli a népszerűvé vált síterepe miatt, bár a hegyvidéki környezet szeptemberben is sok látogatót vonz.

A közös történelmen kívül Ausztriában ma is könnyen bukkanunk olyan szálakra, amelyek összekötik országainkat. Szó szerint ilyen a Mária-út, amely Mariazellből vezet át hazánkon egészen Csíksomlyóig. A zarándokút egyik ausztriai állomása Maria Schutz (Mária Oltalma), vagy ahogyan nevezik még, Semmering ékszerdoboza. Kéttornyú barokk stílusú temploma 1738-ban épült, egy csodatevő, gyógyító forrás fölé, amely ma közvetlenül a szentély mögött csordogál. Az évszázadok során tűzvész és földrengés egyaránt sújtotta a gazdagon aranyozott oltárokkal és kegyszobrokkal rendelkező zarándoktemplomot. Történetének egyik legkiemelkedőbb dátuma 1925, amikor Pfiff bíboros, bécsi érsek a passiós rendnek adományozta, és rendházat építettek hozzá. Azóta élnek falai között szerzetesek, akik napi egyórás imával adóznak Jézus Krisztus szenvedéstörténetének. Maria Schutz csodatevő forrása mellett híres ízletes fánkjáról. A közeli éttermekben, illetve a fánkárusoknál mindig lehet óriás fánkot vásárolni. Amíg a habkönnyű harapnivalót – klosterkrapfen/kolostorfánk – egy kávé kíséretében elfogyasszuk a szálloda teraszán, gyönyörködhetünk az elénk táruló látványban, amelyet a Schottwien-völgyhíd ural. A kecses építményt 1989-ben nyitották meg, a vele egyező nevű mezőváros felett ível át 130 méter magasban, hosszúsága 682 méter, egyike a leghosszabb osztrák betongerenda hidaknak.

Mesterien megépített hidak, akár kétszintes viaduktok, alagutak és hangulatos vasútállomások – régebbiek és modernebbek – fogadnak bennünket, ha Alsó-Ausztria nevezetessége, a semmeringi vasút egy szakaszát beutazzuk. Az UNESCO kulturális világörökségi listáján 1998 óta szereplő vasút 1848-1854 között épült. A Semmering-hágó térségében haladó, ma már teljesen villamosított, 41 kilométeres vasútvonallal nehezen járható alpesi terepviszonyokat és jelentős szintkülönbségeket hidalt át megálmodója és kivitelezője Carl Ritter von Ghega (1802- 1860), akit lovaggá ütöttek érdemei elismeréseként. A mérnöklovag a magashegyi vasúttal együtt jelentős tájépítészeti alkotást hozott létre 14 alagúttal, 16 viadukttal – közülük több kétszintes -, 100 kő- és 11 vashíddal. Az időtálló értéket ismerte el az UNESCO, amikor a kulturális világ-örökség rangjára emelte a vasutat. Ennek reprezentatív emlékhelyét a semmeringi pályaudvaron alakították ki a tervező emlékművével együtt. A meseszép hegyi tájak látványa nemcsak rajtuk átvonatozva hagy emlékezetes impressziót, a vizuális élmény megsokszorozódik, amikor feléjük emelkedünk.