A gyulladás hormonhiányhoz vezet

– Valóban az a tapasztalat, hogy az elmúlt 10-15 évben erősen megemelkedett a pajzsmirigybetegségben szenvedők száma – erősítette meg József Ildikó endokrinológus főorvos, aki szerint leginkább a gyulladásos esetek száma nőtt meg. A gyulladás következménye a pajzsmirigyhormon-­hiány, melynek vélt vagy valós tüneteivel érkezik az orvoshoz a betegek nagy része. Ezzel párhuzamosan az alacsonyabb jódbevitel miatt kialakuló pajzsmirigybetegségek száma csökkent, ami leginkább a jódozott só fogyasztásának, illetve az egyéb formában történő jódpótlásnak a hatása. A strúma, vagyis a pajzsmirigy megnagyobbodása jódhiány esetén alakul ki. A szervezet annak érdekében, hogy biztosítani tudja a megfelelő mennyiségű hormon előállítását, amelyek számos alapfunkciót befolyásolnak a szervezetünkben, a pajzsmirigy növekedésével reagál. A megnövekedett pajzsmirigyen kisebb elváltozások, ciszták és göbök is kialakulhatnak, azonban maga a pajzsmirigy jól működik. A jódfogyasztásnak inkább csak a megelőzésben van jelentősége.

Amennyiben ugyanis már kialakult a strúma vagy egy túlműködésre hajlamos göb, az extrém mennyiségű jód káros lehet, aktiválhatja a szunnyadó elváltozást. Alap­esetben a göbök rosszindulatú elváltozása csak 6-9 százalékban fordul elő.

– A gyulladásos megbetegedésnek több formája van, de a közös bennük, hogy leginkább autoimmun folyamat következtében alakulnak ki – vagyis a szervezet immunrendszere a saját sejtjeit pusztítja – és a pajzsmirigy működésére vannak hatással. Az alulműködés általában gyakoribb, de minden gyulladásos betegség kisebb-nagyobb túlműködéssel indul, ám ezt a beteg nem minden esetben érzékeli, a tünetek igen enyhék is lehetnek. A hormontermelő sejtek azonban a gyulladás miatt elpusztulnak, így egy idő után a pajzsmirigy nem tud megfelelő mennyiségű hormont termelni – magyarázta a főorvosnő. Azt is hozzátette, a gyulladásokra nincsen gyógyszer, mint ahogy a kialakulásukra sincs pontos magyarázat, a tankönyvek szerint stressz, környezeti hatások, kémiai anyagok lehetnek a háttérben. Viszont a pajzsmirigy túl-, illetve alulműködését jól lehet kezelni. Az érdekes az, hogy a gyulladást az esetek többségében az ember nem is veszi észre, mert nem okoz tüneteket, legfeljebb enyhe nyakfájást érzékel a beteg. Ritkán fordul elő az a fajtája, amely nagy fájdalommal jár, és amelyet gyulladáscsökkentő szerekkel igyekeznek enyhíteni. A jó hír, hogy az ilyenfajta gyulladás általában maradványtünet nélkül gyógyul és nem okoz pajzsmirigyhormon-eltérést a későbbiekben. Milyen tünetei lehetnek a pajzsmirigy alul-, illetve túlműködésének?

– A leggyakoribbak a fáradékonyság, testsúlynövekedés, száraz bőr, hajhullás, alvás- és koncentrációs zavar – sorolta a doktornő, majd hozzátette: nők körében általában kétharmad-egyharmad arányban gyakoribb az előfordulása, ezen belül is inkább a fiatal hölgyeket, illetve a változókorban lévőket érinti. A két vezető tünet, a fáradékonyság és a testsúlynövekedés azonban önmagában még nem bizonyíték. Laborvizsgálattal meg kell nézni, áll-e a hátterükben pajzsmirigyhormon-változás, ez ugyanis nagyon pontosan és egzakt módon mérhető – magyarázta József Ildikó. Túlműködés esetén leginkább fogyás, remegés, szapora szívverés érzése, hajhullás, de akár hasmenés is előfordulhat.

Nagy kérdés, mit tehetünk a pajzsmirigyünk egészséges működéséért. Röviden: semmit.

Bővebben kifejtve pedig jön az elcsépelt, ám mégis örök igazság: éljünk egészségesen – helyes táplálkozás, rendszeres mozgás, megfelelő stresszkezelés. A genetikának persze ebben az esetben is van szerepe, de ezzel a pajzsmirigybetegségekkel kapcsolatban sem tudunk mit kezdeni.