Huszonöt éve dagad a vitorla – Varga Lajos szíve mondhatni hozzánőtt a vízhez

Varga Lajos tősgyökeres székesfehérváriként negyven évvel ezelőtt kajakosként nőtt hozzá a vízhez és a Velencei-tóhoz, ami szinte mániákusan vonzotta. A krisztusi kor aztán változást hozott, 33 évesen a lapátot vitorlára, finn dingire cserélte.

– Egy ikonikus személyiség inspirációja nyomán kerültem a VVSI-be. Kezdetben egy öreg hajóval föl-alá mentem versenyen kívül, aztán Sipos Péter azt mondta, toljam oda a hajóm, holnaptól versenyezni fogok – nosztalgiázik az idén 58. születésnapját ünneplő Varga Lajos. – A sokszínűségével, a technikai, szellemi, fizikai elemeivel a vitorlázás kiteljesedésre alkalmas sportág, örülök, hogy rátaláltam! A műszaki vénával is megáldott üzletember sok barátra lelt a közegben, ezek egyike Fa Nándor, akivel közös projektben is dolgozott, és vitorláztak is együtt 60 lábas hajón az Adriai-tengeren. Az élő legenda által alapított, innovációt ösztönző balatoni szólóvitorlázó-versenyek kapcsán pedig el is jutottunk a következő állomásra. Varga Lajos a jellemzően nyolcméteres hajók számára kiírt verseny többszörös győztese, néhány héttel ezelőtt a kétszemélyes megmérettetésen lett dobogós.

– Kilenc éve vitorláztam, amikor el mertem indulni Fa Nándi versenyén. Egész más közegbe kerül az ember. A nagyobb hajón át kell látni a folyamatok egymásutánját, a szervezetem energiagazdálkodását, meg kell szerezni a rutint. Azzal, hogy Nándi a szellemiségét elhozta a Balatonra, olyan hajóparkot valósított meg, amely népszerűvé vált, és megalakult a szólóvitorlázás hajóosztálya, a 8 méter Open. A szólóvitorlázás komplexitása igazán lenyűgöző, amihez egy jó csapat is kell a háttérben! Lajos immár huszonöt éve szeli a habokat, többnyire Nelson Flottalízing nevű hajójával.

– Hogy mire vagyok büszke? Az út sokkal izgalmasabb, mint a cél. Sok olyan állomásra büszke vagyok, amikor sikerült meghaladni az addig megszerzett tudást. Manapság 30-40 évvel fiatalabbakkal megyek ki edzeni, számtalan alkalommal látom a szemükben ugyanezt az érzést, és ez az élmény még mindig vonz! Sokkal izgalmasabb a péntek délutáni edzés, mint a szombati verseny! Két évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy megpróbálom a fiatalokat helyzetbe hozni, hiszen azok a hajók, amelyeket mi használunk, nehezen elérhetők. Az elmúlt három évben az általam patronált fiatalok, hatból hat szóló versenyt nyertek! Scharf Máté legutóbb a Kenese Keszthely versenyt nyerte meg a Nelson nevű hajóval. Máté 2014 óta, 16 éves kora óta vitorlázik Lajossal, a mintegy ezerórányi gyakorlás és versenyzés gyümölcse beérni látszik. – Talán azért megy nekünk ilyen jól a közös vitorlázás, mert szinte napra pontosan ugyanakkor van a születésnapunk – újságolja Máté. – Lajosnak köszönhetem a legnagyobb fejlődést, a koncentrációban és a multifunkcionális működésben is sikerült előrelépnem.

Pozitív szemléletű, innovatív és vakmerő, igazán tiszteletet parancsoló, hogy azon kevesek közé tartozik, aki utánpótlást nevel szólóvitorlázásban. – A folyamat természetesen kétirányú, egymástól tanulunk, a fiatalok is adnak, nem csak kapnak – hangsúlyozza a mentor. Az őszi szóló Balaton- kerülésre nem készül, tervei szerint ismét egy fiatal tehetség feszítheti meg a Nelson Flottalízing vitorláit. De ez nem jelenti azt, hogy ne lenne örök kapocs közte, a víz és a hajója között. – A hajó olyan, mint a lovasnak a ló. De szemléletesebb példa a kentaur. Az ember képes „összenőni” a hajójával. Ha megrezdül, az olyan, mintha az ujjam vagy a vállam mozdult volna. Mérhetetlen a tárháza a hajó reakcióinak! Volt egy hajó, amelyet az építője, Soponyai Géza „Avatarnak” nevezett el. Talán a vitorlázó avatarja maga a hajó!