Hódos Imre azért lett olimpiai bajnok, mert végül nem tudták két vállra fektetni

Rácz Lajos a pályafutását Csepelen kezdte, azután került Székesfehérvárra, majd 1974 és 1984 között tizenegyszeres magyar bajnok lett 52 kg-os kötöttfogásban. A ’79-es San Diegó-i világbajnokságon győzelmet aratott, majd egy esztendővel utána következett a moszkvai olimpia, ahol második lett.

De térjünk vissza Helsinkibe, ahol az öttusa-válogatott (Benedek Gábor, Kovácsi Aladár, Szondy István) sikerét követően birkózóink kápráztatták el a világot. Légsúlyban Hódos Imre győzött, míg váltósúlyban Szilvásy Miklós a londoni olimpia bajnokát, a svéd Anderssont múlta felül.

Hódos vidéki, hajdúsági gyerek volt, 1928-ban született Hajdúnánáson, aztán Debrecenben tornászként kezdte sportolói pályafutását. (Mindkét településen neveztek el róla utcát és sportcsarnokot is.) Alkatához – alacsony és izmos volt – jobban passzolt a birkózás, ezért otthagyta a Debreceni Torna Egyletet és a Debreceni Vasutas Sport Clubban ismerkedett meg behatóbban a szőnyeg nyújtotta kihívásokkal. Azonban amit tornászként tanult, azt sem felejtette el, a korábban begyakorolt rugalmasságot haszonnal vetette be ellenfeleivel szemben a birkózószőnyegen is. De ha azt hinnék, csupán két sportággal kacérkodott, tévednek: imádott focizni (és állítólag elég jól tudott), de még rögbit is szívesen játszott. Sokan eltévednek pályafutásuk során, ám Hódosnak szerencséje volt, megmaradt birkózónak, de nem maradt meg mindig debreceninek: az állambiztonság egyesülete a fővárosba hívta. Ráadásul arról is bebiztosították magukat a Bástyánál (ez volt a Budapesti Vörös Lobogó elődje), nehogy meggondolja magát, ezért elküldtek neki egy katonai behívót is.

Helsinkiben rendkívül erős mezőny indult el a dobogóig vezető úton az 57 kilogrammos súlycsoportban. Hódos először azzal az egyiptomi Hasszannal került szembe, aki két évvel korábban megnyerte a világbajnokságot. Az egyik történet szerint Hódos állítólag nem tudta, hogy ennyire sokat tud a vetélytársa, és talán jobb is, mert így nem volt oka megilletődni, és túllépett rajta. De erről fennmaradt egy másik történet is, amely szerint azt mondták neki, hogy ellenfele csak a nagy bajnok testvére, és csak a mérkőzés előtt fél perccel ismerte el az igazságot a szövetségi kapitány, Matura Mihály, de nyomatékosan hozzátette: mindegy ki van a túloldalon, birkózni jött, ezért hát tegyen meg mindent. 
És megtett.

A másodiknak eléje lépő ellenfél a vendéglátókat képviselte, akit rendesen meg is támogattak a hazai drukkerek, de Hódos jobbnak bizonyult a finn Kyllönennél is, mint ahogyan nem lehetett méltó ellenfele a norvég Maerli sem. Hódos akkor már nagyon élt a szőnyegen. Egy másik, legalább dobogóesélyesnek tartott birkózó, a libanoni Zakaria Cihab következett, s az újabb győzelem a döntőbe segítette a hajdúsági fiút. Szepesi György a meccs után örökítette meg ezt a párbeszédet: 

„– Miska bácsi! Ugye bent vagyok a döntőben? Már biztos a második helyem, az ezüst­érem? 
– Ezüst? Második hely? – horkant fel Matura. – Az arany biztos, te falusi! Nem vesztheted el ezt az olimpiai bajnokságot, még akkor sem, ha pontozással vereséget szenvedsz. Csak tussal nem szabad kikapnod!”

Ugyanis furcsa helyzet alakult ki, a pontozásos rendszer miatt Hódos akkor is olimpiai bajnok lett volna, ha veszít, csak arra kellett nagyon odafigyelnie, nehogy két vállra fektesse a szovjet Artjom Terjan. A magyar ekkor már nem kockáztatott, nem ment bele kétséges kimenetelű akciókba, így megcsinálta, amit a sors tálcán kínált fel neki: veszített ugyan, de megszerezte a magyar delegáció ötödik aranyérmét Helsinkiben! Az 57 kilós, kötöttfogású Hódos Imre a világbajnok legyőzése után menetelt, a végén kikapott, de a körbeverés neki kedvezett.

De nézzük, mi történt a szőnyegen a sorsdöntő pillanatokban, lapozzuk fel újra Feleki László Tizenhat nap című könyvét:

„Ijesztően kezdődik. Alig történik meg a szabályszerű, udvarias kézfogás, Hódos azonnal a szőnyegre kerül. Terjan keményen gyúrja, de Hódos állja a támadásokat. A magyarok izegnek-mozognak, hajlonganak, egy-egy birkózómozdulatot tesznek, így segítenek Hódosnak. Matura így suttog:

– Nem baj… Nem baj… csak kétváll ne legyen… 
Hódos láthatóan nem kockáztat semmit sem. Terjan rendesen támad, a többiek biztatják Hódost: 
– Ülj ki! Ülj ki!

Ő ki is ül, Terjan most térddel nyomja. A mérkőzésvezető felállítja őket. Hosszú ez a húsz perc. Terjan állandóan támad, Hódos keményen borítja a fogásokat. A mieink lelkesen biztatják.

Izzadságos lassúsággal múlnak a percek. Az utolsó két percben Hódos is támad, de már alig van fogás. Nem vitás, hogy Terjan komoly pontfölénnyel győz, de – és ez a fontos! – nem kétvállal! Újra Terjan próbálkozik fogással, de ebben a pillanatban már vége is a mérkőzésnek. A közönség körében, úgy látszik, kevés a matematikus, mert nem értik, hogy miért örülnek úgy a magyarok, miért borulnak egymás nyakába, miért húzzák le a szőnyegről Hódost, miért emelik a vállukra, s minek örül úgy a vesztes! Csak amikor kihirdetik a végeredményt, akkor értik meg s tapsolják a magyar sikert. Akadnak persze lekicsinylő megjegyzések. Nem mindenki tudja, hogy Hódos veretlenül jutott el a döntőbe. Ha ezt az egyetlen vereségét az előmérkőzések során szenvedte volna el, most győztes mérkőzés után lépett volna az emelvényre.

Olyan volt Hódos esete, mint amikor a futó a táv elején szerez nagy előnyt és a hajrában megközelítik a többiek.”

A Debrecen című lap közölte, amit Hódos a győzelem utáni hangulatáról mondott. „Kábultan sétáltam az éjszakában. Az éjszakai fény sejtelmességében álomnak tűnt az egész. A valóságra Sebes Gusztáv szavai döbbentettek rá. Ő is magányos sétáját rótta. Fiam, te olyan nagy dolgot csináltál, amiről most még fogalmad sincs. De később majd rájössz, hogy az egész életedet megalapozza a nagyszerű győzelmed. Igaza lett Guszti bácsinak.”

A mindig vidám hajdúsági fiú az 1953-as nápolyi világbajnokságon a dobogó második fokára léphetett, aztán ott volt az 1956-os melbourne-i olimpián is, ahol negyedik helyen végzett. Hatszoros magyar bajnokként vonult vissza, aztán edzősködött, s közben kiemelt nemzetközi bírói minősítést szerzett. Miután abbahagyta a birkózást, visszatért oda, ahonnan elindult, a nyolcvanas évektől Debrecenben és a megye más településein vadászta a tehetségeket. Versenybíró lett, és abban a minőségében eljutott több olimpiára, dolgát nem is tehette rosszul, hiszen a Nemzetközi Birkózószövetség a legmagasabb kitüntetéssel, Aranysíppal díjazta. A Debreceni MÁV Építési Főnökségének munkatársa, utókalkulátora, majd főtanácsosa volt aktív korában. Debrecenben egy évvel halála után – amely 1989. április 23-án, 61 éves korában jött el érte – róla nevezték el a városi sportcsarnokot. A helyiek által csak „Hódosként” emlegetett létesítményben szerepelt jó eredménnyel kedvenc klubja, a DVSC női kézilabda csapata.

Ma már haloványul az emléke a cívisvárosban, ahol igazi kultusza talán csak Csokonai Vitéz Mihálynak és Szabó Magdának van. A legtöbben azért annyit tudnak, hogy „a Hódos” híres sportoló volt, de a részletekre már csak kevesen emlékeznek. Pedig Helsinki emlékét nem szabad elveszíteni.

Még Debrecennél is szűkebb hazájában, Hajdúnánáson, szülőhelyén az olimpiai bajnok birkózó szobrát és a hajdúváros új sportcsarnokát egyszerre avatták fel az egykori szalmakalapgyár szanálásával kialakított területen 2020 januárjában. Az átadott csarnokban egy, a sportolóra emlékeztető szobát is kialakítottak, kiegészítve a 2009-ben avatott fényképes emléktáblát, illetve a város által 2006-ban kiadott emlékkönyvet.

A helyi Hódos Imre-kultusz méltó alkotása az a Babusa János által készített mellszobor is, amely egy büszke, jó kedélyű bajnok alakját mutatja az arra járónak. 
 

Hamarosan avatják az emlékművet - Az Aranycsapat Alapítvány elnökének, Kű Lajosnak a kezdeményezésére rövidesen felavatják a székesfehérvári Bregyó közben lévő Olimpiai Parkban Melocco Miklós szobrászművész alkotását, amely az 1952-es, Helsinkiben rendezett olimpián részt vevő magyar sportolóknak állít emléket. Hazánk legeredményesebb olimpiai szereplésén 16 arany-, 10 ezüst- és 16 bronzérmet szerzett a magyar küldöttség, az éremtáblázaton csak az Egyesült Államok és a Szovjetunió végzett Magyarország előtt. A szeptemberi avatásig hátralévő időben az Arany Hősök történetét idézzük fel sorozatunkban, amellyel az örök időkig szóló nagyszerűség előtt tisztelgünk.