Fájdalmai inspirálták Schvanner Magdolna könyvét, mellyel sok elveszett embernek nyújt segítő kezet

Címkék#kilátástalanság #Élet a traumák után #Schvanner Magdolna #traumák #könyv #nehéz idők

Mindnyájan átéltünk már nehéz időszakokat az életünkben, és abban is biztos vagyok, hogy mindenki másképp viseli a "sötétebb" időket. Vannak, akik a szőnyeg alá söprik a problémákat és minden reggel felveszik az álarcukat, amely a boldogságot tükrözi a külvilágnak, pedig a valóság teljesen más és a mosoly mögött ott lapul a fájdalom. Vannak olyanok, akik már oly kilátástalannak látják a helyzetüket, hogy a különböző függőséget okozó szerekben látják csak a kiutat. És vannak olyanok is, akik a fájdalomból is erőt merítenek, akik tudják, hogy ez átmeneti állapot, és vihar után mindig jön a szivárvány, és ezeket az energiákat, gondolatokat felhasználva segítenek másoknak. Irányt mutatnak, és felnyitják az emberek szemét arra, hogy mindig van kiút, a legnehezebb helyzetből is fel lehet állni, de talán ami a legfontosabb, hogy történeteikkel tudatják, hogy nem vagyunk egyedül.

Bagotai Zsanett

Hitet és reményt szeretne adni az embereknek történetein keresztül

Forrás: Szabó Eszter

Schvanner Magdolna fehérvári írónő, az utóbbiak közé tartozik, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy nemrégiben jelent meg első könyve, amely az Élet a traumák után címet kapta. A művet az írónő fájdalmai, gyerekkora és egy nehéz szakítás inspirálta. A célja pedig, hogy hitet és reményt adjon az olvasóknak, segítő kezet nyújtson történetével, és persze saját lelkén is könnyítsen azzal, hogy leírja őszinte érzéseit.

Hogyan került kapcsolatba az írással? Ez a legjobb eszköz az érzelmi kifejezésére?

- Igen, pontosan. Nekem az írás az önterápia, a belső saját érzelmeimet ekképpen tudom kifejezni és feloldani. Az írás az én terapeutám és a nyugtatóm. Mindig is jelen volt az életemben valamilyen módon: naplózás, feljegyzések, és később pedig blog formájában. Már a 20-as éveimben is a papír volt, ami elviselte, ha ért valami, beszélni nem tudtam róluk soha, nagyon zárkózott voltam. De akkor még nem figyeltem fel arra, hogy ez mennyire segít nekem, és hogy mennyire szeretem. Csak írtam! Verseket, egy adott szituációt, vagy bármit. Nem volt tudatos, csak később fedeztem fel a jótékony hatásait.

Mi adta az inspirációt, hogy megírja az Élet a traumák után című könyvet?

- A fájdalmam. Pontosan olyan voltam akkoriban, mint az anyukám, az életünk tű pontos párhuzamot mutatott, és ez megrémisztett. 2020/2021 szilveszter estéjén kezdtem el írni, eredetileg magamnak ezt a történetet, mert akkor már 20 éve cipeltem magammal úgy, hogy senkinek sem beszéltem azokról, amik velem történtek. Elfojtottam, és már belülről emésztett. Az egész évem tele volt veszteséggel, és bár mindig megálltam a helyem a jég hátán is, most valahogy nem sikerült jól lennem, nem találtam gyerekbarát munkahelyet, akkor már 1 éve voltam munkanélküli ez nagyon sok költözést hozott magával, emésztett egy szakítás is, nem tudtam továbblépni, azt éreztem megrekedtem. Mivel egyre több párhuzamot találtam anyukám és az én akkori életem közt, megijedtem, nem szerettem volna, hogy a fiam is megélje azokat, amiket én, ez elég nagy inspiráció, ha felfedezzük. Azt éreztem mindent ki akarok söpörni a szőnyeg alól, és szépen helyére tenni, felállni ebből a helyzetből. Így hát fejezetről fejezetre kipakoltam a múltamat, sem időt sem energiát nem sajnálva. Azóta már értem, egyszerűen annyi fájdalom volt már bennem, annyi harag és düh, hogy semmi jónak nem tudtam már teret adni a lelkemben. Helyet kellett csinálnom az újnak, ezt ma már értem és látom. Hallgattam a belső hangomra és mostanra értettem meg azt, hogy valóban nincs hely a jelenünkben a jónak, ha cipeljük a múltunkat.

Büszke első könyvére, és arra még inkább, hogy ezzel segít másoknak
Forrás: Schvanner Magdolna

Mit képvisel a könyv tartalmilag és milyen fő üzenete van az olvasók számára?

- Bár a könyvben megosztom az engem ért traumákat, bántalmazásokat, a mű mégis inkább szeretné képviselni a reményt és a hitet. A könyv tartalma a honnan hova. A fő üzente is leginkább az, hogy választhatunk, dönthetünk arról, hogyan élünk, független attól, mik történtek velünk, milyen „hátrányaink” vannak, mert pont ezek lehetnek az előnyeink is, csupán nézőpont kérdése. Mi teremtjük az életünket, nem pedig más: nem a szüleink, vagy a gyerekkorunk. Felnőtt emberként csak is mi vagyunk a felelősek saját magunkért. Olyan könnyű mindig másokat hibáztatni, pedig minden belőlünk indul ki, és tudom, hogy ez sokszor nem kellemes felismerés, viszont annál hasznosabb a saját életünket nézve.

- Eredetileg, nem terveztem másoknak megmutatni, de ahogy írtam fejezetről fejezetre lettem jobban, és alakult át az életem olyanná amilyet elképzeltem, és itt már szerettem volna átadni másoknak is. Nagyon sok egyedülálló nő és férfi van a világban, akik nem látják a kiutat, annyi kisgyermek szerez olyan sebeket ebből kifolyólag, amik egy életre meghatározzák azt, hogy miképpen gondolnak magukra. Segítettem a saját belső gyermekemnek, jól lenni és szeretnék minél több kisgyereknek is, de ehhez az kell, hogy a szülő is elhiggye sokkal többre képes.

Van kiút, mindenből, ezt igyekszem megmutatni.

A könyv egy konkrét történetet karol fel, vagy sok apró, ám annál inkább nehéz időszakot mesél el?

- A könyv kitér a gyerekkoromra, a házasságomra, a szülőkkel való kapcsolatomra, az anyaságra is, de a történet egy idő után átcsap már a jelenbe, ami már akkor zajlott bennem és körülöttem, amikor írtam a sorokat. Ez már egy konkrét történet az életemből, mégpedig egy szakítás feldolgozása. Lényegében az ő elvesztése nyitotta ki a szelencét, és ez a kapcsolat még a szakítás után is nagyon sokáig vitt engem az önismereti úton, egészen addig, amíg meg nem találtam önmagamat. Különleges kapcsolat volt. Ikerláng, ezzel indult a spiritualitásom, az hogy szakmailag is nagyon sok mindent megtudjak a hozott mintáinkról, hitrendszereinkről, valamint a világról, amit nem látunk a szemünkkel, mégis körbe vesz minket. Az a kapcsolat nagyon sokat segített a személyiség-fejlődésemben. Így lényegében azt hiszem a válaszom is-is.

Az ő személyisége is sokat fejlődött, míg elkészült az Élet a traumák után című alkotása
Fotós: Csaba Ágota

Mik a visszajelzések, mennyire tud valóban segítséget nyújtani, ha valaki elmeséli a saját traumáit?

- Sokat segít. Egyrészt, ha nem ekkora teher van mögötte, akkor hálát éreznek az emberek, hogy mennyi mindentől megkímélte őket az élet, és a saját csomagjukhoz sokkal jobban állnak. Aki pedig éppen most van egy kilátástalan helyzetben, azt tapasztalom reményt ad számukra, hogy itt vagyok. A sírás, a könyv olvasása közben kikerülhetetlen, erről eddig mindenki beszámolt, és a sírás jó dolog, oldódnak a blokkok. Volt, aki azt jelezte vissza, régóta volt benne valami blokk, ami most kiszakadt és azóta felszabadultabban telnek a mindennapjai. Jó érzés az is én azt gondolom, ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Szerintem több olyan ember kellene a világra, aki bátran ki mer lépni a fényre, megmutatni a sebeit, és büszkén vállalni azokat. Nincs ebben semmi szégyellnivaló.

Tervez még könyvet írni a jövőben, ha igen ugyanígy seítő szándékkal?

- Igen tervezek! Ez egy kicsit más jellegű könyv lesz, sokkal inkább amolyan motivációs féle. Minél több ilyen könyv jön ki, annál többen hiszik majd el, hogy az életüket, a sorsukat, mindenki maga kovácsolja, olyanná, amilyenné csak szeretné. És ez már nagyon ránk is fér, nem igaz?