Boldog lovas élet a nagykarácsonyi tanyán

Hány éves kora óta lovagol? Hogyan kezdődött a “nagy szerelem”?

– 9 évesen édesapám sugallatára elmentem egy nyári lovastáborba. Mondhatom, hogy szerelem volt első próbára. Minden nyaram szerves része lett ezután, majd hétvégente külön edzésekre jártam. Pár évre rá ismerkedtem meg a tereplovaglással, ami mindmáig a kedvenc tevékenységem lóháton.

Versenyszerűen is űzte a lovaglást, vagy megmaradt szenvedélyként?

– A versenyek mindig kimaradtak az életemből. A családomtól megkaptam volna a támogatást, de az önbizalmam soha nem volt meg hozzá. Jobb szeretek a háttérben maradni. Bezzeg a kislányunk 3 évesen már ügyességi versenyt nyert a kategóriájában. (nevet)

Hogy telnek a hétköznapjai? Milyen az élet a nagykarácsonyi farmon?

– Egy átlagos hétköznapunkon férjem a koránkelő, a reggeli etetés általában az ő reszortja. Én addig a gyerkőc körüli reggeli rutinnal foglalkozom, majd miután elvittem oviba, jöhet a munka. A délelőttök általában takarmánybeszerzéssel, istálló- és karámtakarítással, és a lovakkal kapcsolatos földi munkákkal telnek. Ritkán ugyan, de lopunk magunknak időt kicsit kettesben kilovagolni is. Aztán délután megindulnak a látogatók. Van, aki csak eljön kicsit beszélgetni, megszeretgetni a lovakat, van, aki egy kis pónis élményért látogat hozzánk, és vannak akikkel együtt gyakorolunk, hogy magabiztos hobbilovasokká váljanak. Minden héten legalább egyszer úgy időzítünk, hogy a póninkkal sétálunk el a kislányunkért az óvodába, így lóháton utazhat haza. Mindig nagy élmény mindannyiunknak.

És ha már itt tartunk: Miért Ma No Ka Tanya, a Ma No Ka Tanya?

– Egészen egyszerűen a nevünkből állítottam össze a mozaikszót: Maja a kislányunk, Norbi a férjem és jómagam, Kata.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez egy életforma. Miben van a varázsa?

– Kislány korom óta az álmom egy saját lovastanya volt. És végtelenül hálás vagyok, hogy megadatott. Bár férjem vágya egy vadfarm volt, és ezért készült el a tanya, ahogy fogalmazni szoktunk: a lovak gyorsabban szaporodtak nálunk. Egyszerűen van a lovakban valami, ami jót tesz az ember lelkének. Olyan pozitív kisugárzással rendelkeznek, ami engem mindig megnyugtat. Nagyon szeretek velük foglalkozni, közöttük lenni, akár csak gyönyörködni bennük.

Ezt a varázst a hétvégén is átadhattátok. Hogyan sikerült az első ízben megrendezett lovasnap Nagykarácsonyban?

– Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni az I. Ma No Ka Lovasnapról! Tavaly augusztusban született meg a gondolat a fejemben, hogy kellene egy ilyet szervezni, rendezni. És azóta ezen dolgoztunk, ötleteltünk. Azt mondtuk Norbival, hogy ha legalább 200 ember eljön, mi már boldogok leszünk. Ehhez képest 550 látogatónk volt. Hihetetlen szám! Nem tudom elmondani, mennyire hálásak vagyunk mindenkinek, aki mellénk állt, támogatott minket, segített lebonyolítani, bemutatót tartott vagy egyszerűen csak HITT BENNÜNK! Ez az esemény teljes egészében a mi közös gyerekünk, mondhatjuk hogy szombaton Majának kistestvére született, és minden évben meg fogjuk ünnepelni! Amikor a tiszteletkörre bevonultak a fellépőink, a dal, a tapsvihar olyan érzelem-kavalkádot szabadított fel bennünk, hogy férjemmel csak összeölelkezve sírtunk és mondogattuk: megcsináltuk! Nem állunk meg itt! Tele vagyunk ötletekkel, már a jövő évi Lovasnapra is!