Jó reggelt, Fejér vármegye!

Ennél többre vagyok hivatott! – zengte az ismerős, aki belefáradt abba, hogy napról napra ugyanazt a mókuskereket hajtja, ugyanabban az iramban, ugyanazokkal a sorstársakkal, immár hosszú évek óta. Majd zengte az az ismerős is, akinek bár a mindennapjai jól, kellemesen telnek, mégis érzi: egyelőre kiaknázatlan lehetőség rejlik a sporttudásában, a másiknak az énektehetségében, a harmadiknak a beszédhangjában, a negyediknek az íráskészségében, az ötödiknek a szociális érzékenységében. Megannyi terület, megannyi sors és életút. Egy bennük a közös: nem mernek lépni, pedig szeretnének. Tudják, a komfortzóna kényelmes, és a kilépés abból stresszel jár. De máshogyan talán nem derülhet ki: valóban többre is hivatottak!