Fagylalt, hulladék és szabálysértés – emlékek hatvan évvel ezelőttről

Miért nincs fagylalt a vasútállomáson?

"Évekkel ezelőtt, sőt még az elmúlt évben is lehetett kapni a székesfehérvári vasútállomáson fagylaltot. Ez évben azonban a legnagyobb kánikulában is hiába keresik azt az utasok. Pedig nem mindenki kívánja a hűsítőitalt, főleg a gyerekek a fagylalt után vágyódnak! A nagy melegben, utazás előtt, vagy után sokaknak jólesne! Korábban az ellenőrző szervek azt kifogásolták, hogy az mérte a fagylaltot, aki beszedte a pénzt. Később ezt úgy oldották meg, hogy ketten szolgálták ki a fogyasztókat. Lehet, nem volt kifizetődő a két személy foglalkoztatása, de ha emiatt nem mérnek fagylaltot, csak újtásként tudjuk ajánlani: használjanak perselyt, amelybe a fogyasztók bedobják az egy-, vagy kétforintosokat." – olvasható a Fejér Megyei Hírlap 1964. július 31-én megjelent számában.

Népes csoport

húzza és tolja a kis kocsit. A rakomány: vas és papír. Hulladék. A Gáz utcából igyekeznek az átvevőhelyre. – Ilyen korán? – kérdem őket, hiszen alig múlt nyolc óra. – Siettünk, mert még akarunk egyet fordulni. – Mennyit kaptok ezért a szállítmányért? – Nem tudjuk, de már van szépen pénzünk. – S mire fordítjátok? – Horgászfelszerelést, vásárolunk. Együtt járunk majd pecázni, hiszen mi hatan jóbarátok vagyunk. – Mennyi pénzetek van már? – Fejenként harminc forint. És elindulnak, Pál János, Peresztegi István, Bores László, Borbély László és Imre, valamint Soós Gyula vígan haladnak a melegedő keramit-kockákon, hogy legalább a hulladékgyűjtő hónap alatt, előteremtsék a szükséges pénzt a felszereléshez, hogy aztán a Velencei-tóból, vagy a Balatonból kövér pontyokat emeljenek ki. – írta le a újságíró reggeli "kalandját" ugyanebben a lapban.

Súlyos szabálysértés

1964-ben a termelés komoly intézkedéseket kívánt meg. Erről és ezek szigorú betartásáról olvashatunk a július 31-én megjelent hírlap hasábjain: "A kenyérgabona rendeltetése, hogy az emberiség számára legalapvetőbb, szinte nélkülözhetetlen táplálékot, a kenyeret adja. Kormányzatunk – mivel ezt a jelenlegi termelésünk szükségessé teszi, – komoly anyagi áldozatot hoz, külföldről importál búzát, hogy a kenyérgabonát biztosítsa. Ez a tény köztudomású és mégis akadnak, akik a megtermelt és birtokukba jutott búzát állatok etetésére használják. Sipos Kálmán kőszárhegyi lakos egész évben a lisztet és a kenyeret üzletben vásárolta, ugyanakkor 1964. július 24-én 40 kiló búzát – kukoricával árpával keverve – megdaráltatott állatai részére. Cselekményére a lakosság hívta fel a figyelmet és a községi tanács végrehajtó bizottságának feljelentése alapján a Székesfehérvári Járási Tanács vb. Igazgatási Osztálya 500 forint pénzbüntetéssel sújtotta és elkobozta a 101 kiló keverékdarát. A fenti példa is mutatja, hogy a törvény teljes szigorával járunk el azokkal szemben, akik kenyérgabonát, lisztet, kenyeret állatok etetésére használnak."