Elhunyt Sáringer Károly

Karcsi ifjúkori álma az volt, hogy úszóvilágbajnok lesz, de nem szóltak ilyen híradások róla, viszont az tény, hogy a fehérvári uszodából ő hordta haza a legtöbb klórt, hiszen ott élte életét, sőt egy ifjúsági magyar bajnoki címet is bezsebelt. Talán az uszoda volt élete egyetlen biztos pontja, mert egyébként rengeteget csapongott, bátran ki merem jelenteni, hogy a szélsőségek embere volt. Tudom, odaát – amiben nem hitt – azt mondja most nekem, meg ne próbálj jót írni rólam. Kedves Karcsi, azért néhány szót mégis hadd vessek papírra!

Valamikor a nyolcvanas évek vége felé Sipi (Isten nyugosztalja!) hozta a fehérvári tévéműhelybe Sáringer Karcsit, aki amolyan sportújságíróként ténykedett. Extrém embereket keresett témáinak, mert a hétköznapi tudósítás számára nem volt pálya. Igazából saját magát találta meg. Sárdi barátjával a Duna magyarországi szakaszát végigúszták, mondtuk is neki, nyilván nem akarsz dolgozni, azért áztatod magad a Dunában. De egyikünk sem mert volna ilyenbe belevágni.

A kilencvenes években újabb vad ötletei támadtak, amit egy egész ország nézett: börtönbe zárt bűnözőkkel, főleg gyilkosokkal készített sorozatot, hátborzongató filmeket. Majd képes volt még ezt is fokozni, és megcsinálta a Szembesítő sorozatát, ahol áldozatok hozzátartozóit ültette le gyilkosokkal szembe. Fejérben a legismertebb ilyen szembesítés szegény Tóth Tamással történt, aki Bene Lászlóval, a skálás gyilkossal és más sorozatgyilkosságot végrehajtó bűnözővel ült együtt a kamerák lencséi előtt. Tóth Tamás, aki a fiát vesztette el, már nem él, Bene pedig köszöni, jól van a szegedi Csillagban.

Sáringer Karcsi több könyvet is megírt, de talán a legismertebb könyve a bűnözőkkel készített riportokból összeállított Gyilkosok gyóntatója című. A bátor tollforgatót Príma díjas író-újságíróként ismerte Fejér megye, de az úszás mellett a testépítés is rögeszméjévé vált. Ebben az időszakában az alkohol mellett szteroidok tömegét küldte be magába. Sokszor mondtuk, ne tegye, mert rámegy. Sáringer Karcsi képes volt masszív alkoholizmus után letenni a poharat, sutba dobni a tablettákat, majd mindezt meg is írta. Ötvenéves kora után ismét megszállta a versenyláz, és komoly eredményt ért el Kazanyban a szenior úszó világbajnokságon.

Néhány évvel ezelőtt vissza szeretett volna jönni a Fejér Megyei Hírlaphoz, amiben örömmel támogattam, hiszen tudtam, az életkor őt is megülte, fogalmazni meg jól tudott. Két hetet volt itt nálunk, amikor odajött hozzám, és azt mondta: – Zolikám, ez a flekkírásos kötelezettség engem a sírba tesz, ne haragudj, képtelen vagyok ilyen kötöttségek között élni!

Megértettem, de főleg azt, hogy Karcsi nem változik, illetve csak változni képes. Sok alkalommal felrúgott magánélete időnként romokban hevert, de hiszem, hogy fia, Norbi könnyek között búcsúztatja édesapját. A másvilágban én hiszek, Karcsi nem tette, most mégis ott van. Nem lesz könnyű dolga Istennek vele, de az biztos, hogy Hadész révésze Karcsit nem tudja átvinni egyetlen folyón sem, mert Karcsi maga úszik a túlpartra.

Karcsi! Óvjon Isten!