Fejér vármegyében ezernél több méhészt tartanak nyilván

A magyar mézek magas minőségűek, ízletesek, a tiszta forrásból származó termékek egészségmegőrző, gyógyító hatása igazolt. A Vereben élő pár, Sziládi Julianna és Tatár András leszögezi beszélgetésünk elején, hogy Magyarországon is előfordulnak „trükközések” a mézzel, de nem ez a jellemző. A nagy hazai tradíciókkal bíró magyar méhészet része a kézműves élelmiszerek előállítói világának, s okkal kongatnak vészharangot az érte aggódók. Az áruk szabad áramlása áhított bőséget hozott, a szabályok hol megengedőbbek, hol szigorúbbak, s különben sem lehet mindenhová ellenőröket állítani. Ömlik be Magyarországra a külföldi méz, esetenként sokkal gyengébb minőségű, mint a hazai. A mézhamisítás ugyan nem jelent sem mérgezést, sem káros anyagok belekeverését a méhek által előállított tiszta mézbe, de mivel jóval olcsóbb anyagot képesek kínálni, nagyobb haszonhoz jutnak, mint az igazi méhészek. Összekeverik a jó és a gyönge minőségűt, illetve a cukrozás, enzimhozzáadás a durvábbik formája a mézhez hasonlító termék előállításának.

A mézkóstolgatás közben kapunk személyes történetet, s gyógyírt is találni vélünk a manapság lassan fogyó magyar méz problémájára. Tatár András eredetileg ács-állványozó szakmában dolgozott, és egészségügyi okok miatt fel kellett hagynia vele. Ez alig tizennégy éve történt, s ő azonnal beiratkozott egy méhésztanfolyamra, vett egy családot. Egy család úgy 60-70 ezer méhből áll, jelenleg százhuszonöt családot gondoz. András akkor Sárosdon élt, a verebi Sziládi Juliannával érettkori szerelmes találkozás az övék, s ők méhészpárként is egymásra találtak. Kétlakiak, mondják, s ez úgy értendő, hogy egyéni vállalkozó méhészek, Sárosdon és Vereben is van házuk, méhesük. Julika ápolónő, felnőtt gyerekeik, unokáik  vannak, kettejük összesen száznyolcvan méhcsaládot számlál. Julika nagyapjától „örökölte” meg a méhészkedést, a nyári vándorlásokon vele tartott, sok szép emléket őrzött, pedig évtizedekre elszakadt a méhészkedéstől. És Andrással teljesedett be a régi vágya, hogy komolyan folytassa a nagyapai hagyományt. Először még egyedül hozott a verebi házhoz húsz családot, s rögtön sikerélménye lett, egy év alatt hatvan családra szaporult az állomány.

A családi ház alagsorában sorakoznak az akác-, repce-, napraforgó-, hárs- és vegyesmézek, s a legkülönlegesebbet, a mézharmat mézet is meghordják nekik a szorgos rovarok. Titkokat is megosztanak a közkedvelt akácmézről. A gazdagon virágzó akácok nem mindig mézelnek gazdagon, több mindentől függ ez, leginkább az időjárástól. Tavaly sok napraforgómézet állítottak elő a méhek, de a nektárgyűjtő méheket veszély fenyegeti, ha a nekik mérgeknek számító növényvédő szerekkel permetezett a gazda. Egy méhcsalád egy év alatt 10-15 kilogramm repcemézet képes előállítani ideális körülmények között. A felvásárlói ár is változó, s van olyan is, hogy nem veszik meg a termelőktől a mézet, mert túlkínálat van a mézpiacon. Jelenleg a különböző mézeket vegyesméz kategóriába sorolják a hivatalos felvásárlók, igen alacsony, mintegy 600-650 forintos áron kilónként. A magyar kuriózumnak tartott fajtaméz, az akácméz  felvásárlói ára 1200 forint körüli, de két évvel ezelőtt ugyanez a termék 2 ezer forint fölött volt. A nyolcszáz-ezer forint alatt már rezeg a léc, nem térülnek meg a költségek, állítja a méhész-pár.

A méz persze nem romlik meg, az egyiptomi piramisokban is találtak élvezhető mézet, de aki dolgozik vele, nem tud ennyit várni. Az áruk szabad áramlása folytán az országban található ukrán és romániai méz, s beszélnek kínai mézdömpingről is. Állítólag összekeverik a kiváló minőségű magyar mézzel a hitványabbat, s olcsóbban kínálják a boltok polcairól, mint a hazai kézműves mézet. Uniós vizsgálatok igazolják az előbbi állítást, olvashattuk a médiában több ízben. A méhészek (OMME – Országos Magyar Méhészeti Egyesület) vármegyei közgyűlésein is felvetik, miképpen védhetné saját érdekét a magyar méhésztársadalom a meglévő szabályozások mellett. Az őstermelők kereskedési engedéllyel árusíthatnak, a kimérési és üvegezési engedély emeli a költségeiket. A  tisztességes felvásárlási ár a biztosíték a magyar méhészek munkája megtérülésének, mondják a szakmában érintettek. Ám egy beszédes Fejér vármegyei adat mutatja, hogy nélkülünk, tudatos vásárlók, fogyasztók nélkül nem lesz védelme a magyar méznek. Jelenleg 1218 vármegyei méhész mintegy 40 ezer méhcsaládot tart, egy átlagos méhész hatvanöt méhcsaláddal bír. Őket és termékeiket csak mi védhetjük meg azzal, hogy nem vásárolunk idegen mézet, hangsúlyozzák Tatárék. A többi vármegyében is. Az olcsóbb ár, a gyengébb minőség áll szemben a magas minőségű magyar mézekkel. Választhatunk.