A szakik tudják a finomságokat

Péter mint gépgyártás-technológiai technikus végzett a Váciban, András és Gergő pedig forgácsolóként. Életútjuk tehát a szakiskola terén egybevág, s így van ez a munkahelyük vonatkozásában is, bár oda – a Fiers Mechanika Kft.-hez – másképp jutottak el.

Fiers András a Szabadbattyán szélén található II-es üzemben mesélte el, hogy e gyárkomplexum helyén a két­ezres évek elején még kukoricaföld volt. Zöldmezős beruházásként, több lépcsőben épült fel az üzem. A szabadbattyáni céget 1980-ban édesapja, Fiers Gyula alapította. Anno egyedül kezdte, majd tudatosan növelte gépparkját és üzemi tevékenységi területét. Mára már két battyáni üzemben zúg a Fiers, a régiben szerszámok, az újban alkatrészek készülnek tucat- és raklapszám. Megrendelőik Magyarországon működő multinacionális óriások, a gépipar, az élelmiszeripar, az energiaipar vállalatai. András elmondta, az I-es számú, a régi üzem dolgozói szinte mind olyan szakemberek, akiktől ő maga is sokat tanulhatott, amikor a gyárhoz került, amikor „iparkodni kezdett”; 2002-ben történt ez. Akkor már a gépészmérnök-diplomája is megvolt. Követte tehát az édesapját, ma már ő az ügyvezető.

Horváth Gergő a legifjabb hármójuk közül, ő már vácisként itt inaskodott. Jó példája azoknak a szakképzésből kikerülő diákoknak, akik az iskolai gyakorlati helyükön helyezkedtek el, csináltak karriert. Ez az első munkahelye.

– 2011-ben végeztem a Váciban, de már 2010-ben ideszegődtem mint diák – mondta Gergő. – Céltudatosan jöttem ide, nem volt kérdés. Az iskola megadta az alapokat, de szerintem a gyakorlati helyek azok, amelyek megadják az embereknek a kellő tudást. Az idősebb szakiktól itt tudtam ellesni azokat a fortélyokat, finomságokat, amelyeket aztán kamatoztatni tudtam, vagy majd tudok ezután a munkámban, a szakmámban – fogalmazott.

– Nálunk az a jelszó – eszerint kezd itt mindenki –, hogy először összekenjük magunkat – beszélt belső „humán erőforrás-rendszerükről”, az előrelépés állomásairól Fiers András.

Gergő tehát már itt kente össze magát: esztergálás, marás, köszörülés közben; két éve üzemvezető, a II-es üzemet irányítja.

– Ahhoz, hogy az ember jó legyen a szakmájában, az kell, hogy szeresse, amit csinál, alázatosan, a magáénak érezve végezze a munkáját – mondta.

– Amikor hazamegyünk, még mindig ez van a fejünkben – vette át a szót Bihari Péter, a tervező.

Ő is a szakmában helyezkedett el iskola után, de máshol. Különböző helyeken, jellemzően fizikai munkákat csinált.

– Megpályázta nálunk a tervezői állást, ami komoly, más színvonalú munka, mint amit korábban végzett – jegyezte meg az ügyvezető.

– Szerszámokat tervezünk, bonyolult alkatrészek gyártására írunk technológiát. Alapvetően a forgácsológépek programozása a feladatom az úgynevezett CAD/CAM (számítógéppel segített tervezés és gyártás) rendszer segítségével. Ugyan a munkám nagy részét számítógép előtt, irodában végzem, de ehhez fontos, hogy ismerjem a megmunkáló gépeink és vezérlőinek képességeit is – fogalmazott Péter.

[embed]https://www.feol.hu/gazdasag/helyi-gazdasag/barkacsolos-gyerekek-mestersegek-tilinger-zoltan-4498012/[/embed]