Martényi Péter: A tehenészet és a méhészet sem tartozik a könnyű szakmák közé

Ha jól tudom, nem tősgyökeres abai. Hogy került a város körforgásába?

– Így igaz. A feleségem és én is fehérvári születésűek vagyunk, és mindketten ott éltünk panellakásban. Én nem is akartam költözni, nem akartam vidéken élni, csak egy dolgot szerettem volna talán már általános iskolás korom óta: állatokkal foglalkozni. Ennek szellemében tanultam tovább a középiskolában, majd az egyetemen is, a Kaposvári Főiskolán végeztem állattenyésztő üzemmérnökként. Időközben idekerültem a bodakajtori tehenészetbe, s akkor tudatosult bennem, hogy a 7. emeleti panellakás az egész napos természetben járás után egyfajta börtön volt számomra. Emellett be kellett látnom, hogy a 7. emeletről nehéz állattenyésztéssel foglalkozni, így lépnünk kellett.

Ekkor vásároltak Abán házat.

– Előtte még körbenéztünk Szabadbattyánban, Úrhidán és Pákozd környékén is, de hát irgalmatlan magas ingatlan árak voltak arrafelé. Mivel a tehenészet itt volt Aba mellett, a kollégáimnak szóltam, hogy segítsenek keresni egy házat. A feleségem is beadta a derekát a vidékre költözéshez, de egy feltétellel: hosszútornácos parasztházba szeretne költözni. Akkor még nem volt internet, így a bazárújságban olvastuk a hirdetéseket, ki is néztünk néhányat, végül pont a mostani polgármester házára esett a választásunk, mivel csendes környéken, a falu szélén volt, és ugyan nem volt a legjobb állapotban, de a családban több szakember is megerősített benne, hogy ebből bizony ki lehet hozni szép dolgokat. Érdekes telek ez, 14 méter széles, viszont 630 méter hosszú – 10 négyzetméter híján egy hektár. Rengeteg felújítást hajtottunk végre, közel egy évig zajlottak a felújítások, közben még panelban laktunk, amíg lakható állapotba került a ház. Végül 2000-ben tudtunk beköltözni.

Mivel foglalkozik pontosan?

– Jelen pillanatban egy teljesítményvizsgáló szervezetnél dolgozom, konkrétan az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft.-nél, tejtermelés-ellenőrzéssel és szarvasmarha-törzskönyvezéssel foglalkozunk. 2017-ben megkaptam a Fejér és Somogy megyei részt csoportvezetőként. Ez annyit jelent, hogy a környéken lévő tehenészetekhez minden hónapban kijárunk, és a megfejt tejből mintát veszünk. Ma a modern fejőházaknak már 64-es vagy 72-es fejőállása van. A levett minták felkerülnek a Gödöllői Akkreditált Tejlaborba, ott levizsgálják őket, és meg tudnak mondani minden adatot, hogy milyen zsírszázelék van benne, mennyi fehérje, mennyi a szomatikus sejtszáma, a cukortartalma. Mindent. Ezek alapján tudunk ellenőrizni, ha valami nem megfelelő a tejben.

Hogy állunk tejtermelésben Magyarországon?

– Magyarországon nagyon jó a tej, nem véletlenül hordják Olaszországba a tejünket. Az olaszok szeretik a 3,6 és 4 százalék közötti zsírtartalmat, valamint a fehér sajtokat is (mascarpone, mozzarella). Erre a minőségre pedig a mi Holstein-fríz teheneink már régóta képesek.

Térjünk át a másik állattenyésztő arcára is. Ha jól tudom, méhészkedik is, ugye?

– Igen, így van. A méhészet úgy indult nálunk, hogy már régóta szerettem volna belekóstolni, először is azért, mert nagyon szeretjük a mézet a családban. Szerencsére a négy lányom és a feleségem sem allergiás a méhcsípésre, így nekiláttunk, de hiába vagyok állattenyésztő, a méhészkedéshez azért nem értettem. A feleségem egyik barátnője ajánlott egy Fehérváron lakó erdélyi bácsit, aki 40–50 éve méhészkedik, kérjük ki a segítségét. Így is lett, elmentem hozzá, hogy venni szeretnék egy méhcsaládot. Ő rögtön mondta, hogy vegyek kettőt, hiszen ha az egyik kipusztul, kell tartalék is, cserébe egy szezont végigmutat, de nagyon figyeljek, mert csak egyszer mutatja meg. Néhány éve márciusban kezdtük el a szezont.

Akkor most már egyedül méhészkedik. Hogy halad vele?

– Most éppen szaporítottunk, fejlesztettük a családokat. Próbáltunk arra figyelni, hogy ne rajozzon meg a család, és akácot sem tudtak gyűjteni a gyenge termés miatt, nehogy valami bajuk legyen. Ki tudtuk pergetni a repcét, de ilyen termésszegény helyzetben nem szabad teljesen betakarítani.

Ha már a betakarítás: hogyan lesz a méz?

– Tulajdonképpen a méhek kijárnak a „legelőkre” (ez lehet repce vagy akácfaerdő is), ahol nektárt és virágport gyűjtögetnek. Van olyan növény, amiben mindkettő megtalálható, ilyen az előbb említett repce és az akác, de a napraforgó is. Van olyan, amiben csak virágpor van. A tavaly előtti évben a bodakajtori bekötőnél volt 200 hektár mák. Megjelentek a fekete színű virágporok, tehát azt biztos, hogy onnan hordták. Érdekesség, hogy a méhek szín szerint rakják be a virágport. Érdekesen néz ki a lép, hiszen virágzás idején mindenféle színben lehet látni a kaptár kereteit. A lényeg, hogy a virágpor az ő üzemanyaguk. Mikor kirepülnek, a nektárt adó növényekből felszívják a nektárt, beviszik azt a kaptárba, majd ott átadják azoknak a társuknak, akik benti körletmunkát végeznek (tisztogatók, vagy akik a mézet előállítják). A méheknek van egy mézgyomruk, amelyben különböző enzimekkel a nektárt átalakítják mézzé. Ezt lebontják glükózra és fruktózra, és ezt beleteszik a hatszögletű méhsejtekbe. Amikor megtelik egy ilyen sejt, akkor elkezdik kiszárítani, ugyanis ha a méznek magas a víztartalma, akkor beindul a fermentáció. 18 százalék víztartalom feletti méznél beindul az erjedés. Ha sikerült kiszárítani, akkor azt a méhsejtet egy vékony viaszréteggel úgymond lepecsételik. Ezt a vékony viaszréteget szoktuk mi leszedni. Ha lepergett a méz, mi egy szőrszitán átszűrjük, és ezzel kész is.

Mennyi mézet kell olyankor betakarítani?

– Mi például nem szoktuk teljesen elvenni tőlük a termést, de vannak, akik ősszel is kivesznek mindent, aztán cukros vízzel vagy cukorsziruppal beteleltetik őket. Mi nem ennek vagyunk a hívei, hiszen ebben az esetben egy művi úton beadott szert használnak, amitől sohasem lesz olyan a méz, mint attól a nektártól, amit a méhek gyűjtenek be.