„Valójában autójavítók vagyunk”

Szeptemberben indult először ezen a néven a képzés.

– Ma már nem lehet különválasztani a mechanikát és az elektronikát. Elérkeztünk oda, hogy ezt már a szakmai elnevezésben, meghatározásban is összevonták. A mechatronika nem más, mint a mechanika és az elektronika összevonása – mondta Bognár Sándor.

– Én már régóta nem választom szét. A szakmában nincs olyan, hogy valaki csak az egyiket ismeri, tanulja – folytatta.

– Egyébként rossz is ez a kifejezés, hogy autószerelő, hiszen mi valójában autójavítók vagyunk. A szerelés csak egy eszköz, egy módszer a cél érdekében, ahhoz, hogy az autó jó legyen, mondjuk így, megjavuljon.

– A mechanika még általában közelebb áll az emberekhez. Régen mindenki szerelt. Csavarhúzót meg csavarkulcsot mindenki használt. Az emberek mertek hozzányúlni az autójukhoz – emlékezett kicsit vissza az oktató azokra az időkre, amikor még a mechanikai szerkezettel – és csak azzal – megáldott autók uralták az utakat. – Ma már ilyet nem látunk, mert ma már minden porcikája tele van az autóknak elektronikával, elektromossággal. Ettől az emberek félnek, nem értik. A mechanikát még úgy ahogy igen, mindenki úgy van vele, hogy egy csavar levétele nem jelenthet gondot, de ha már a villamosságot kell ki- vagy bekötni, attól már idegenkednek. Az akkumulátort messziről elkerülik – festette le a helyzetet Bognár Sándor.

Ő maga – saját bevallása szerint – olyan gyerek, olyan diák volt, akit az autók szerkezetének, a gép működésének megismerése legalább annyira érdekelt, mint az autóvezetés. Persze utóbbit is űzi, több mint egymillió kilométert vezetett. 1969-ben a régi fehérvári Ybl iskolában végzett mint autószerelő. Elmesélte, milyen attitűddel élve tanulta ki azután az elektronikát.

– Amikor én kezdtem, 50 évvel ezelőtt, villamosság elvétve, elektronika egyáltalán nem volt – mondta. – Az autószerelés olyan, mint bármelyik szakma. Ha valaki azt mondja, hogy az iskolából bármilyen szakember kikerül, az téved. Az iskola arra képes, hogy az általa oktatott, tanított szakmának az alapjait megadja a diákok számára, amelyre majd építkezni lehet. Ez nálam is ugyanígy volt. Az iskolában tanultam, de már közben is nagyon sok kapcsolatom volt az akkori autószerelőkkel, műhelyekkel. Engem nagyon érdekelt a korszerű technika, sokat könyvtáraztam.

– Ha nincs alap, nem tudunk építkezni. Én az 50 évvel ezelőtt tanultakból ma már hasznosítani nagyon keveset tudok, de mégis arra építkezve tudtam továbblépni. A villamosság, az elektronika megtanulása is így volt. Érdekeltek az újdonságok, ezért folyamatosan követtem azokat, utánajártam – fogalmazott.

Két diploma – műszaki tanári, informatikai – után sem hagyott fel a továbbképzésekkel, erre, úgy látja, mindenkinek szüksége van, mert rohamosan fejlődnek az autók, s a bennük lévő elektromos és elektronikai rendszerek.

Bognár Sándor a jelenlegi, aktuális autójavító oktatásról szólva úgy nyilatkozott, hogy a diákok gyakorlati képzése túlnyomórészt duális rendszerben, külső gyakorlati helyeken történik. Véleménye szerint az autószerelő műhelyeknél azonban nem mindent tanítanak meg a diákoknak abból, ami a központi tantervben benne foglaltatik. A vizsgák eredményei alapján is úgy látja, hogy nem minden vállalkozásnál tudják az előírásoknak, tantervnek megfelelően képezni a diákokat. Bognár Sándor a tekintetben bizakodó, hogy a mechatronikai képzés gyakorlati elemeinek egy részét előbb-utóbb – a jelek erre mutatnak – visszavihetik az iskolán belüli oktatásba.