A harmaton túl halált is hoznak a kajszitetűk

A világ minden táján eléldegél valahogy, de a mérsékelt övi és a trópusi éghajlaton kiválóan érzi magát a levéltetű, fajtától és színtől függetlenül. A 2-3 milliméteres rovar szinte alig észrevehető, ha egyedül van, ám ez sajnos ritka. Legtöbbször különösebb rendszer nélküli csoportokban élnek, melyek egyedszáma meglehetősen változó, összefüggésben a táplálék mennyiségével és egyéb környezeti hatásokkal. Létszámuk könnyen felszaporodhat, ugyanis bár alapvetően ősszel párzanak, de a nőstények párzás nélkül is képesek a szaporodásra, méghozzá szűznemzéssel tavasszal és nyáron. A még meg nem termékenyített, nyári családalapító anyák is képesek naponta 20-20 utódot is a világra hozni.

Bár mindannyian a félfedelesszárnyúak közé tartoznak, ettől függetlenül minden fajnak van szárnyatlan és szárnyas alakja is. Ha utóbbiakat alaposabban megfigyeljük, vagy egy éles közeli képet készítve róluk ránagyítunk, láthatjuk, hogy két pár szárnyuk van. A zöld levéltetű jelenleg is nagyon intenzíven szaporodik, így hatalmas fürtökben jelenik meg a rózsákon. De ennek a kártevőnek van fekete, sőt hófehér változata is. Utóbbiak a liszteskék, a lisztes káposzta-levéltetvek nagy előszeretettel gyötrik a keresztesvirágúakat.

A kártétel úgy kezdődik, hogy az apró rovar szúró-szívó szájszervével megsebzi a növény fiatal leveleit, rügyeit, friss hajtásait, még zárt bimbóit és kitartóan csapolni kezdi a növény nedveit. A táplálkozásnak köszönhetően megjelenik a szekrétum, a magas cukortartalmú mézharmat, ami gyakran más élőlények táplálékává válik. A hangyák nemcsak boldogan felisszák ezt az édességet, ha találkoznak vele, hanem kifejezetten fejik a nedvszívó rovarokat. A hangyák által kialakított szekrétumtelepek jelentős része úgy alakul ki, hogy maguk a hangyák juttatják el a megfelelő helyre a levéltetveket, hogy azok minél több mézharmatot termeljenek táplálkozásuk során. Hogy ne legyen gond az állománnyal, az erős rágókkal felfegyverzett rovarok őrzik is tetűállományaikat.

Természetesen nem csak a kiskert és az otthon dísznövényeinkben okoznak kárt, hanem a nagyüzemi termesztésre is káros hatással vannak. Azt például már 1981-ben bebizonyították, hogy a levéltetű táplálkozása negatív hatással van a liszt minőségére. Egyes fajok fertőzése miatt csökkenhet a gluténtartalom is. Jó példa erre az orosz búza-levéltetű, melynek hathatós közreműködésének köszönhetően henger alakot vesznek fel, besodródnak a levelek. Ez nem csak azért gond, mert jelentősen csökken az adott növény lombfelülete, hanem azért is, mert az a tetű, ami ezt a jelenséget okozza, éppen ezekben a csőszerű módosult formájú levelek belsejében él és így szinte képtelenség hatékonyan védekezni ellene. Nemcsak a rovarölő szerek nem jutnak be a tetűlakásba, de a természetes ellenségeik sem férnek hozzá a besodrott levélben élő kolóniához.

Nem csak mezőgazdasági jelentősége van az apróságok jelenlétének, ugyanis egyes levéltetűfajták megjelenése a károsított növényrészek klorofill tartalmának csökkenéséhet vezethetnek, melynek akár klorózis is lehet a következménye. A klorofill tartalom csökkenéséért egyes egyedek nyálában található toxin a felelős és emiatt a tetvek által megbetegített növényekből készült biomassza hatékonysága is csökkenhet.

Az inváziós fajok veszélyes kártevőkké is lehetnek az új, a megjelenésükre kicsit sem felkészült területeken. Míg az őshonos példányok egyedszámát megtizedelhetik a természetes ellenségeik, addig a behurcolt kártevők szabadon élhetnek, táplálkozhatnak és szaporodhatnak, hiszen gyakran nem hozzák magukkal a távoli őshazából azokat a természetes ellenségeket, kórokozókat, betegségeket, amik kordában tartanák az egyedszámot.

Ez alól nem kivétel a levéltetű sem, ami a már taglalt kártételén túl vírusokat is terjeszthet. Jó példa erre a nemrégiben már Magyarországon is megjelent kajszi levéltetű, mely eredetileg Kínában és Japánban őshonos, mégis felbukkant 2016-ban Olaszországban, majd két évvel később nálunk is. Az általa terjesztett kajszihimlőnek köszönhetően a fák életük végéig betegek maradnak és termésük rossz minőségű, ízetlen lesz. És nem is kell ehhez egy jelentősebb egyedszám, mely heteken át intenzíven táplálkozik rajta. Elég, ha egyetlen fertőzött egyed elvégez egy próbaszívást, hogy vajon finomak-e a halálra ítélt fa nedvei és máris megvan a baj, ezért a gazdálkodóknak érdemes a beszerezhető szerek egyikével megelőzni a bajt.

A szobanövények kezelését pedig próbáljuk meg a népi gyógymódokkal, például szórjuk be őket fahamuval, permetezzük házitejjel, esetleg használjunk vagy izopropil-alkoholt!