Magyar nőkről, nőkkel készülő közérzeti kutatásról beszélgettek az Igézőben

Hogy vagy? Meséld el!

A kérdéssel megegyező című hazai projekt 2017 tavaszán indult azzal a céllal, hogy többet tudjunk arról, hogyan érzik magukat a nők itt és most, Magyarországon. Milyen kihívásokkal küzdenek? Kitől kérnek segítséget? Kitől várnának segítséget? Mit kívánnának, ha leszállna az ajtajuk elé egy jótündér? Mit tudnak tenni, hogy megoldják a nehézségeiket? Mi megy jól, mi megy rosszul?

A kutatás részeként országszerte kiscsoportos, nem nyilvános beszélgetéseket szerveznek, egy ilyenre került sor a héten az Igézőben. Az utána következő kerekasztal-beszélgetésen több fontos témát is boncolgattak – tényleg szűk körben – a résztvevők: Gulya Fruzsina szociológus, Kovács Eszter, a hazai nők helyzetéről kutatást megrendelő német alapítvány munkatársa, Réz Anna filozófus, valamint a fehérvári Egey Tímea pszichológus tanácsadó, mediátor.

Az egyik fő téma a munka és magánélet egyensúlya volt, de nem a szokásos megközelítésben. Gulya Fruzsina kifejtette, ez bizony nem az anyák egyedüli problémája, hiszen érinti az apákat, de a gyermektelen dolgozó nőket is, hiszen a családosok helyett gyakran ők állnak helyt a munkahelyeken. Egyáltalán nem kell gyermekesnek lennie valakinek ahhoz, tette hozzá Réz Anna, hogy az ember súlyos konfliktusba kerüljön a munka és a magán-élet kiegyensúlyozása kapcsán. A filozófus többször hangsúlyozta, hogy a problémák gyökerét abban is látja, Magyarországon kevesen és túl sokat dolgoznak, a fenntarthatóságot éppen ennek ellenkezője tudná biztosítani, ha minél többen jelennének meg a munkaerőpiacon, kevesebb munkaórát teljesítve. Így az emberek nem robotok, hanem a családi életre és a hobbira is időt szakítani képes társadalmi szereplőkké válhatnának. Mint a beszélgetők hozzátették, ez a jelenlegi berendezkedésben vajmi kevéssé realizálható, hiszen ma Magyarországán nagyjából az összes számbajöhető lehetőség – az egykeresős családmodell, a munkaerőpiac átstrukturálódása és a neme közötti egyenlő esélyek – is vízió egyelőre. Felmerült, megállná-e a helyét itthon a „skandináv modell”? Mint Kovács Eszter megjegyezte, a magyar társadalom szerkezete ezt valószínűleg nem tenné lehetővé. Szó esett a ma mindenkit elérő bűntudatról is, valamint a munkaerőpiac átalakulásáról, az ezzel járó, fokozódó digitalizációról, a távmunka lehetőségéről (erről elhangzott, hogy miután jobb időbeosztást enged a munkavállalónak, minden bizonnyal jobb közérzetet is von maga után), a munkaerőhiány hatásairól, a több százezer családot érintő időskori gondoskodás mai állapotáról. Hasonló beszélgetésekre már sor került Pécsen és Miskolcon is, és az alkalmakat tovább folytatják, hogy megkérdezzék a nőket: Hogy vagy?