Hetven éve szolgálatban a Fejér megyei mentőállomások

Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) nem csupán a különféle mentőszervek működését irányítja, de képzéseket szervez és további szakembereket is képez. A megalakulás évében 76 mentőállomással, 359 dolgozóval és 134 mentőautóval működött, ma pedig mintegy 230 mentőállomás létezik, több ezer dolgozóval. A mentők napját mégis május 10-én, az önkéntes mentőegyesület megalakulásának, s lényegében az OMSZ alapjainak lefektetése kapcsán ünnepeljük országszerte. Fejér megyében az eltelt évek során tizenkét állomást hoztak létre, melyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a szakszerű segítség időben megérkezhessen oda, ahol egészségügyi ellátásra van szükség.

Mór

Móron a szervezett mentés 65 évvel ezelőtt, 1953. április 5-én indult el az OMSZ égisze alatt, egy 12 órában futó mentőgépkocsival. Az autón mentőápoló és mentőgépkocsi-vezető teljesített szolgálatot. Az állomás első épülete a mai Wekerle Sándor utcában volt, melyet aztán fokozatosan kinőttek az azt használók. Így 1972 decemberében új helyre költözött a szolgálat, a városi kórházhoz közeli, az akkori kor színvonalának megfelelő, mentőállomásnak tervezett épületbe. Az állomásépület 2010-re elöregedett, így az unió és a város támogatásával a szakemberek ismét új épületbe költözhettek. A mentőautók arculatváltozásával párhuzamosan 2015-ben és 2017-ben új, sárga színű, modern mentőegységek érkeztek a településre – jelenleg is ezek a járművek alkotják a flottát.

Martonvásár

Martonvásáron és környékén a szervezett mentés az ötvenes évekig nyúlik vissza, azonban az akkor korszerűnek számító háromkocsis mentőállomás 1967-ben nyílt meg, a mai helyén. 1996-ban az országban másodikként állt itt szolgálatba egy félautomata defibrillátor és egy – akkoriban ritkaságnak számító – diagnosztikai eszköz, a pulsoxymeter. Tavaly új mentőautó érkezett ide, és a helyenként düledező falú mentőállomást is felújították. Az állomás – központi elhelyezkedése miatt – mind a kistérségen belül, mind az M7-es autópálya Érd és Velence közötti szakaszán a leggyorsabb segítséget tudja adni a súlyos, életveszélyes esetek ellátásában. 2017-ben mintegy 2700 feladatot láttak el az állomás dolgozói, és a két mentőgépkocsival több mint 172 ezer kilométert tettek meg.

Enying

A város mentőállomásán 1964 szeptemberében indult meg a munka, a rendelőintézetnek is otthont adó egykori Csekonics-kastély déli szárnyában. Megnyitásakor fontos szempont volt a települést átszelő 64-es főút egyre növekvő átmenő forgalma és a Balaton közelsége, de az M7-es autópálya tervezett nyomvonala is a közelben haladt. 2008-ban az állomás új telephelyre költözött Balatonbozsokra. Tavaly a mentők 3600 feladatot teljesítettek, járműveik több mint 264 ezer kilométert futottak. Az állomás ellátási körzetébe 11 település tartozik, közel 30 ezer lakossal.

Sárbogárd

A szervezett mentés az ötvenes évekig nyúlik vissza, a mai, családi házból kialakított mentőállomás 1965-ben nyílt meg. Ellátási területéhez jelenleg 12 település tartozik, mintegy 32 ezer ellátandó fővel. A mentőállomás mind a kistérségen belül, mind a 63-as főút Simontornya és Aba közötti szakaszán gyors segítséget tud nyújtani. Tavaly 2336 esetet láttak el, autóik több mint 177 ezer kilométert futottak. Úgy tűnik, idén elkezdődhet a már vágyott, új mentőállomás építése.

Bicske

Bicskén 1969 novemberében kezdte meg működését az OMSZ mentőállomása. Több évtizedes használat után az állomás épülete elhasználódott, korszerűtlenné vált. 1998-ban megépült az új, jelenleg is használt állomás. A mentőgépkocsi 2016 tavaszán, az esetkocsi 2017 telén állt szolgálatba. Az ellátandó környék közel 15 település lakosságát teszi ki, valamint a nagy forgalmat bonyolító M1-es autópálya és az 1. sz. főútvonal állítja folyamatos kihívás elé az itt szolgálatot teljesítőket. 2017-ben mentőegységeik 2681 beteget láttak el, az autók 169 ezer kilométert futottak.

Velence

2005 nyarán kísérleti jelleggel, 2006. június 1-jén pedig ténylegesen megkezdte működését az OMSZ velencei mentőállomása. Néhány évig az önkormányzattól használatra kapott épületben, majd 2012-től pályázati forrásból épített épületben üzemel a mentőállomás. A turistaszezon beindulásakor erősített szolgálatot látnak el a mentők a térségben. 12 település lakossága tartozik ide, valamint az igen nagy forgalmat bonyolító M7-es autópálya, a 7. sz. főútvonal és a Velencei-tó nyári üdülővendégei állítják kihívás elé a szakembereket. Évente közel 2200 feladatot látnak el, a mentőgépkocsi megközelítőleg 100 ezer kilométert tett meg.

Ercsi

2007 januárja óta van mentőállomás Ercsiben, mely több fórumon is a modern építészet példájaként szerepel. Közel hat település lakosságát látják el, de az M6-os autópálya és a 6. sz. főútvonal baleseteihez is vonulnak. Az elmúlt fél évben az ellátási terület növekedett: Pest megye egy része is hozzájuk tartozik. Tavaly az egység 1568 beteget látott el, az autó nagyjából 40 ezer kilométert futott.

Csákvár

2007. szeptember 21-én ünnepélyes keretek között adták át a csákvári mentőállomást, a dolgozók Székesfehérvárról és Bicskéről lettek átcsoportosítva. Öt település mintegy 13 ezer lakosának segítenek, éves szinten átlagosan 1600 feladatszámuk van, autójuk pedig több mint 90 ezer kilométert fut.

Pusztaszabolcs

A helyi mentőállomás 2007 novembere óta lát el szolgálatot egy teljesen átalakított, felújított épületben. A jelenleg használt mentőkocsit a közelmúltban kapták meg, 330 ezer kilométerrel. Hat települést látnak el, de az M6-os autópálya és a 6. sz. főút baleseteihez is vonulnak. Éves szinten átlagosan 100 ezer kilométert futnak autóikkal, és 2 ezer beteget látnak el.

Aba

Abán 2015 júliusában avattak mentőállomást, egy újonnan épített, korszerű épületben. A két mentőgépkocsi 2014-ben állt szolgálatba, hogy nyolc-kilenc településen, valamint a 63. számú főút baleseteinél segédkezzenek. A dolgozók csak idén január-februárban 440 alkalommal vonultak ki segítséget nyújtani.

A székesfehérvári és dunaújvárosi Mentőállomás története a 20-as évektől napjainkig

Székesfehérvár városában az 1926-ban életre hívott Vármegyék és Városok Országos Mentő Egyesülete révén 1928. január 16-án indult meg a szervezett mentő tevékenység két mentő-gépkocsival. A mentőegységek a székesfehérvári városi tűzoltó intézmény kebelében működtek és elsősorban főfoglalkozású tűzoltókból regrutálódott egységek voltak. Kezdetben kivonuló orvosi szolgálat nem volt, de a dolgozók oktatását továbbképzését és a szakmai irányelvek megjelölését végezte, és szívügyének tekintette, és így a mentőegységek tagjává, szakmai vezetővé vált Dr. Kő Antal, aki ez által a székesfehérvári mentés alapjait tette le a városban.

A II. Világháború alatt a mentőegyesületek a Légoltalmi Mentőszolgálatba olvadtak bele. A háború után a mentőapparátusok hatékony működése érdekében a Népjóléti Minisztérium 1948. május 10-én állami feladattá tette a mentést, és megalakította az Országos Mentőszolgálatot.

Az önálló székesfehérvári mentőállomás először a Székesfehérvári Szent György Kórházban nyert elhelyezést, majd 1946. április 9-én a jelenlegi helyén, de nem a jelenlegi kialakításban, ugyanakkor az ország egyik legmodernebb mentőállomásaként állt szolgálatba. Azóta a kor követelményeinek megfelelően az állomás bővítve és modernizálva lett. A mentőállomáson jelenleg 1 mentőorvosi kocsi, 1 esetkocsi, és 5 mentőgépkocsi fut. A kivonuló szolgálatot 4 orvos, 7 mentőtiszt, 26 mentőápoló és 26 mentőgépkocsi-vezető látja el. Az irányítási csoportban további 24 fő mentőápoló teljesít szolgálatot.

2017-ben a mentőegységek kb. 14500 mentési feladatot teljesítettek, az autók 344591 kilométert futottak.

Dunaújvárosban 1955-ben a régi kórház – ma Fehér Rendelő alagsorában kezdte meg működését a mentőállomás. Többek között Budapest közelsége miatt nagyon sok nagy múltú szakorvos dolgozott az állomáson. Dr. Andics László, Dr. Szalay László és maga Dr. Gábor Aurél. Gábor Aurél volt a magyar mentés történetének egyik legmeghatározóbb alakja.

Dr. Gábor Aurél (Sopron, 1923. augusztus 10. – Ács, 1976. március 8.): belgyógyász, az orvostudományok kandidátusa. A debreceni tudományegyetemen orvosi oklevelet, 1948–51-ben a Koltói Anna Kórház belgyógyászati osztályán (később III. sz. Belgyógyászati Klinika) szakképesítést szerzett.

1951–55-ben Dunaújváros kórházában és rendelőintézetében tevékenykedett, 1954-től mentőorvosi szolgálatot is teljesített. A dunaújvárosi rendelőintézet falát díszítő reliefen róla mintázták az orvos modelljét.

A dolgozók 2004-ben költöztek az alagsorból egy új, korszerű mentőállomásra, melyet a kórház jobb oldali telekrészén alakítottak ki. A mentőgépkocsi 2014-ben, az esetkocsi 2017-ben állt szolgálatba. Az ellátandó környék meglehetősen nagy, sok település és nagyüzem határolja a várost, de az oktatási intézmények, az M6–M8 autópálya ide tartozó szakasza, illetve a 6-os és 62-es utak jelentős terheltsége is folyamatos kihívás elé állítja a szolgálatot teljesítőket. Évente közel 8 ezer beteget szállítanak gyógyintézménybe.