Visszatért az agyvérzése után Folmayer Klára

A levélben, amelyet kaptam, legfeljebb annyi feltűnő volt, hogy az egyik mondatában az alany és az állítmány nem volt nyelvtanilag helyesen egyeztetve. Semmi más nem utalt arra, hogy valami baj van azzal, aki írta. Baj? Miután találkoztam Klárával, aki több mint egy éve éli az életét a Farkasvermi úti szociális otthonban, azt mondom: nincs baj. Inkább csoda az, ami vele történt. No, nem az agyvérzés, amit 53 évesen kapott, hanem a felépülése, a nap nap utáni fejlődése. A kitartása, az élni akarása, a céljai.

Az orvosok esélyét sem látták Folmayer Klára felgyógyulásának

– 2016-ban kaptam agyvérzést az otthonomban, Csobánkán, és annak ellenére, hogy idős édesapám azonnal orvost hívott, csak 4 óra múlva érkezett meg a segítség. Több mint három hónapot töltöttem a Nyírő Gyula kórházban Budapesten, és ugyan nem voltam kómában, de nem tudtam magamról. Onnan az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe vittek, ahol hét hónapig voltam. A saját családtagjaimat sem ismertem meg, nem tudtam beszélni, és csak a bal kezem mozgott valamennyire. Viszont mindent értettem, amit körülöttem mondtak. Az orvosok nem adtak semmi esélyt a gyógyulásomra, a nővéreimnek azt javasolták, búcsúzzanak el tőlem.

Akkor határoztam el magamban, élni fogok

– emlékezett vissza Klára, aki textilipari mérnökként végzett a főiskolán, majd a pályán eltöltött hosszú évek után mérlegképes könyvelőként folytatta pályafutását.

A fehérvári otthonba végül tavaly augusztusban került az egyik nővérének köszönhetően, aki itt él és dolgozik, és akinek Klára, másik nővérével együtt nagyon hálás a támogatásért. Klára egyébként hónapra és napra pontosan számon tartja, mennyi ideje lakója a Farkasvermi úti emeletes háznak, ahol érkezésekor azt kérdezte, megterítheti-e az asztalokat az étkezésekhez minden nap. De hogy jutott el addig, hogy ezt egyáltalán meg tudja tenni?

– Az ORI-ban végül felfigyeltek arra, hogy értem, amit mondanak, így gyógytornász kezdett foglalkozni velem. Szorgalmasan, kitartóan végeztem az általa előírt feladatokat. Ma már bottal közlekedem, bár időnként használom még a kerekesszéket. Amikor idekerültem, nem tudtam értelmesen formálni a szavakat. Ma, ha lassabban is, de a logopédusnak köszönhetően ismét tudok artikuláltan beszélni. Apránként pedig kivilágosodott minden, az utolsó három évet leszámítva az emlékeim is visszatértek.

Novemberben például arra ébredtem, hogy rájöttem, velem van a mobilom, de nem emlékszem a PIN-kódra. Végül az is eszembe jutott. Legutóbb az ORI-ban töltöttem egy hónapot felülvizsgálaton ,és megállapították, rengeteget fejlődtem – mondta Klára, aki azt tervezi, egy év múlva képes lesz magát önállóan ellátni, és hazatérhet Csobánkára.

Nem haragszik senkire

Szorgalmasan gyakorol, hogy biztosabbá váljon a járása és még gördülékenyebbé a beszéde. Sőt, az elméjét is edzi, van egy tabletje, azon olvas, filmeket néz, és elkezdett a német nyelvvel is foglalkozni, hiszen azelőtt német szakfordító is volt, de olaszul és franciául is beszélt. Mivel a jobb keze béna maradt, most bal kézzel rajzol és gyakorolja az írást is. Elfogadta a sorsát. Ma már tudja, agyvérzése részben a genetikának köszönhető, a családban többen is átestek rajta. Gyógyulásának az egyik legfőbb záloga pedig, hogy nem haragszik senkire azért, ami vele történt.