Nagykarácsony: ahol jólelkű emberek laknak, ott sikeres a szüreti mulatság

A lovasok és fogatosok húsz kilométeres körzetből érkeztek, a táncosok többsége helyi volt. Az utcára sereglők mindet a „mieinkként” szerették. Ki tudja, miként sikerül, de ezeken az eseményeken évről évre a legszebb lány lesz a szerepe szerint a bíróné, a hozzá illő jó kiállású legény a bíró. Ez alkalommal Kiss Dorka Szofia és Magyari Szabolcs alkották az álompárt! Hibátlan, színpadra illő jelenségek voltak.

– Egyébként is egy pár vagyunk, örömmel vállaltuk a szerepet. Az egész falut bejárva táncoltunk, és még a nap is sütött.

A környéken lakó tíz család adta össze azt a kis frissítő kínálatot, amivel a szüreti felvonulók menetét várták. A házigazda Dodi az elmúlt tíz évben a legnagyobb természetességgel nyitja meg udvarát az oda érkező sokaság előtt. A kínálat bőséges volt, örömmel adták, a tüzes italokkal csak a nagykorúakat kínálták. Elismerés, jutalom, köszönet a negyedórás ünneplős jó hangulatért, amivel megtörték az éves csendet a táncos felvonulók. Persze a bálba is utánuk mennek, hogy együtt mulassanak hajnalig.

Magyari István messziről, Jászkarajenőről indult, és itt Nagykarácsonyban talált magának egy olyan helyet, ahol családot alapított, és egy emberöltő után is boldogan tölti a napjait. Már rég nem számít „gyüttmentnek”, mindenki örömmel megkiabálja és üdvözli. Jókedvű csapattal és sok finomsággal várták a felvonulókat, ahol büszkeségére az unokája, Szabolcs hozta a bíró szerepét.

Kincses Mihályné, Mariska néni az utca közepéről érkezett egy jó adag palacsintával, hogy csatlakozzon a környékbeliek jószívű kínálásához. Fekete Istvánné, Magdi is kitett magáért: sajtossal és krémes sütivel készült. A többiek is kóstolóval jöttek. Könnyű és veretes italokat is kínáltak, utóbbiakat „gyerekeknek és a kocsisoknak nem adunk!” felkiáltással tálalták. Egy ilyen eseményt hosszú idő alatt lehet megszervezni, a lebonyolítás már csak egy túlfeszített huszonnégy óra műve. A siker két hölgyhöz fűződik. Halászné Czeiner Judit a település egyszemélyes „hivatala”. – Hónapok óta dolgoztunk, hogy ez a nap sikeres legyen. Azt nem mondanám, hogy minden lovast és fogatost ismerek a környéken, de az évek alatt kiépült a kapcsolatrendszer, idén sokan önállóan is jelentkeztek. Itt olyan kedves emberek élnek, hogy a megállóknál vendégként vártak bennünket, köszönet érte.

Pinke Kata egy megállíthatatlan, szenvedélyes szervező, a Rudas tanulója: – Sokan jöttünk össze, büszkék lehetünk rá. Öröm volt végigvonulni a falun. Büszke vagyok rá, hogy az édesanyám és a nagymamám is részt vett a vendégvárásban. Engem semmi nem állít meg, az előbb még egy lóra is fölpattantam!

A menet közben még egyszemélyes zenekarként működő Horváth Csabit és a felszerelését Müller Miklós polgármester fuvarozta a művész megelégedésére. A falu első embereként is jókedvűen mesélt az eseményről. – Az egyik segítője vagyok ennek a számomra is kedves rendezvénynek. Szeretem és büszke vagyok rá, hogy létrehoztuk. Tökéletes időjárást fogtunk ki, mindenki jókedvű lett, sikeres lett ez a napunk.

Nagyvenyimről, gyönyörű hátaslovon érkezett Szenczi Kitti, aki ezen a napon 50-60 kilométert is teljesített, mire ismét hazaérkezett. – A lovam egy kicsit lefáradt, mire ideértünk… Végig nagyon fegyelmezett volt. Ez a második szüreti felvonulása, és most már kezd hozzászokni. Minden nap lovagolok, ezért nem jelent gondot a megszelídítése! A hazafelé vezető út is úgy kétórás lehet, lassan haladunk.

A legelső résztvevőkkel együtt érkeztek a Vadvirág Nyugdíjasklub tagjai, hogy azonnal nekilássanak a finom ebéd elkészítésének. Ugye elhiszik, hogy finomat főztek?!