A verseny legeredményesebb nevezője címet Várkonyiné Czupy Anikó érdemelte ki

A pálinka a magyar kultúra része, a magyar gasztronómia egyik legfőbb értéke, és ahogy más kulturális értéket, illik ismerni és érdemes megismerni – fogalmazta meg a 3. Enyingi Pálinkamustra alkalmából a szervezők nevében Pallag ­Mihály, az Enyingi Borkedvelők Rendjének elnök-nagymestere. Napjainkra a bor- és pálinkakészítésben serénykedő gazdák komoly szakmai sikereket érnek el a kézműves (családi, házi, hobbiszintű) technológia használata mellett. E két szakma tevékenysége és technológiája ugyan eltér egymástól, de legalább annyira hasonló is, hiszen mindkét esetben a gondos, aprólékos, fegyelmet tűrő tevékenység meghozza a gyümölcsét, és nagyon finom, ízletes, az érzékszervekkel játszó nedű előállítására képes. Ezeket a borokat és pálinkákat bírálják a különböző versenyeken, melyek a hagyományőrzés továbbviteléhez elengedhetetlenek – tette hozzá Pallag.

A pálinka hagyományos magyar gyümölcspárlat, melyet kizárólag erjesztett gyümölcscefre, gyümölcsmust vagy gyümölcsvelő lepárlásával készítenek. Alkoholfoka minimum 37,5 százalék. Általában szintén a pálinkák közé sorolják a – törvényi szempontból különálló – törkölypálinkát, amely erjesztett szőlőtörköly párlata. A pálinka, a törkölypálinka és bizonyos helyi változataik európai ­uniós eredetvédettséget élveznek: a pálinka elnevezést csak Magyarország használhatja és négy osztrák tartomány, de ott csak a barackpálinka névre vonatkozóan – tudta meg lapunk Győrfi Bertalantól, a Szent István Pálinka Lovagrend, Sóly nagymesterétől, pálinkafőző mestertől, a zsűri elnökétől. Az enyingi pálinkamustra bírálata a tisztaság, az illat és gyümölcskarakter, a zamat- és szájérzet, valamint az összbenyomás és harmónia ismérvei szerint zajlott, megegyezően az ausztriai Destillata pontozási rendszerével.

A verseny legeredményesebb nevezője címet Várkonyiné Czupy Anikó (az ismert lövői gyümölcspálinka-gyártó és magánfőző) érdemelte ki a többi között aranyérmes szőlő-, alma-, fürtösmeggy-, szilva-, kajszibarack- és feketeribizli-párlataival.

Kíváncsiskodásunkra Anikó egyebek között kifejtette: a pálinka a reneszánszát éli a gasztronómiában, kulturált fogyasztása elsősorban azt jelenti, hogy az erős nedű kóstolásra, és nem szomjoltásra való. A pálinkát 16–20 Celsius-fokon fogyasszuk, mert a hűtött párlat elveszíti a legfontosabb élvezeti értékeit, az illatát és gyümölcsös jellegét. Megfelelő formájú, úgynevezett tulipánpohárba töltsük, melynek alsó része öblös, felfelé haladva pedig összeszűkül, így vezetve az orr irányába a pálinka illatanyagait – hangsúlyozta.