Nincs esély, hogy visszatelepítsék őket

2020.03.08. 16:00

Mi lett az egykori angolnáink sorsa?

Már korábban is, de különösen 1962 és 1982 között komoly mennyiségben, főként gazdasági célból telepítettek angolnát hazánkban.

Tihanyi Tamás

Sok horgász undorodott tőle, mások viszont nem csak a húsa miatt szerették Fotó: Stock

A Velencei-tóba 1962 és 1972 között helyeztek jelentős mennyiségű ivadékot. A tengerből közvetlenül kifogott, úgynevezett üvegangolnát (átlag 0,3 grammos egyedsúllyal) a gondos szállítást és a temperálási folyamatot követően közvetlenül engedték a tóba. Így egy évtizeden át szinte természetellenes mennyiségű ivadék került a tóba, s megmaradásuk várakozásokon felül alakult. A faj sajátossága, hogy vízeresztés idején feltör benne a vándorlási, ívási vágy. Az európai angolna a Sargasso-tengerig úszna el, ha tudna (a folyószabályozások miatt erre sajnos csekély esélye maradt), mivel ott van az egyetlen ívóhelye, ahol sikeresen szaporodni képes.

Sok horgász undorodott tőle, mások viszont nem csak a húsa miatt
szerették Fotó: Stock

Amikor vízeresztés történt csapadékos időben a Velencei-tónál, tömegesen útnak indultak, és olyankor lehetett egy speciális halászeszközzel, angolnacsapdával kifogni őket. A tevékenységből befolyt jövedelmet többlethalasításra fordították.

Nagyjából tíz éve volt utoljára csapdázás a tavon. A faj mára világviszonylatban a kihalás szélére került, mert mesterségesen még nem sikerült eredményesen szaporítani, az ívóhelyükig pedig kevés (hazánkból a nullához közeli) esélyük van eljutni. A másik probléma amellett, hogy az Atlanti-óceánon a mai napig halásznak a megmaradt, Európa partjait elérő példányokra, a japán angolnától eredő betegség, az úszóhólyag-férgesség, amely megtizedelte az állományt. A faj jövője tehát kérdéses, de a hazai vizekbe telepített példányok ezen nem segíthetnek, ám egyértelműen átalakították az őshonos halállomány összetételét. A Velencei-tóban lecsökkent a sügér mennyisége, ám a harcsaállomány éppen az angolnák miatt tudott megerősödni, mert a harcsa nagyon szereti az angolnát. De valószínűleg ennek is „köszönhető”, hogy a friss telepítésű, kétnyaras ponty nagy mennyiségben tűnik el a tóból, hiszen az angolnák hiánya miatt a nagyobb testű harcsáknak új, megfelelő méretű táplálék után kellett nézniük.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában