A fazekasság művészetében a mester az összekötő, ötödik elem

Új színfolttal gazdagodott a Móri bornapok ebben az esztendőben. Budai Edit, a Lamberg-kastély igazgatóhelyettese elmondta: – Mivel idén Kovács Judit móri fazekasnak volt kiállítása a Lamberg-kastélyban, úgy gondoltuk, hogy most először egy fazekaskonferenciát hozunk létre. Az első előadó Fazekas Ferenc volt. A Fazekas család neve már az 1700-as évektől összeforrt Nádudvarral és a fekete kerámiával. A fazekasság a neolitikumban kezdődött, vagyis genezisét az időszámításunk előtti 7. évezred közepére teszik a tudósok. A fekete edény készítése úgy hatezer éves. Egyszerre több kultúrában jelent meg, tehát megvolt már a négy elem, a föld, a víz, a levegő és a tűz, de a tökéletes együttálláshoz szükség volt a mesterre és persze az elkészítést tökéletesítő, forradalmasító korongra.

Fazekas Ferenctől megtudtuk, hogy ma már csak Mohácson és Nádudvaron készül hazánkban fekete kerámia, ám a kettő nem ugyanaz, mivel a díszítésmódjuk jelentősen eltér egymástól. Ebben annak is része van, hogy teljesen egyedülálló technikát alkalmaznak Nádudvaron. A sikálás, vagyis a kaviccsal, más néven békasóval való díszítés miatt egyedivé és könnyen azonosíthatóvá válnak a fazekasmunkáik. Ami a legfontosabb, és ami mind a kettővel kapcsolatban elmondható, hogy az égetés minden fekete cserép esetében kizárólag fatüzelésű kemencében történik.

A nádudvari kerámiához kell víz, és főleg magas vastartalmú, jó minőségű agyag, és mivel ez a város rendelkezik jó agyaggal, megtörténhetett, hogy meghatározó központjává váljon és maradjon ennek a technikának. Már a török hódoltság idején is virágzó mesterség volt. A település mezőgazdasági jellege erősen befolyásolta a termékskálát. Használati tárgyakat, elsősorban gabona- és víztárolókat, illetve kisebb konyhai edényeket készítettek és vittek piacra, ellátva a Tiszántúl jelentős részét.

Az egyik, talán legérdekesebb edény a komatál volt. A komatál elsősorban nem egy edény, mint azt a neve sugallja, hanem egy szokás része. Ha újszülött érkezett a családba, a rokonság, így a keresztszülők, a komák ételt vittek a szülés miatt konyhai feladatokat még nehezen ellátó fiatalasszonynak. A nádudvariak ezt úgy oldották meg, hogy készítettek két fedeles korsót, melyet egy fül köt össze. Az egyikbe ment az erőt adó húsleves, a másik edénybe pedig a tápláló második fogás. Természetesen nem csupán jónak, szépnek kellett lennie, hiszen ez nemcsak egy igényesen elkészített éthordó volt, hanem egyben ajándék is, a tartalmával együtt.

A régmúlt időkhöz képest az alapokat tekintve szinte semmi sem változott. Az agyagbányászástól kezdve a megmunkáláson át az értékesítésig mindig mindent önállóan végeztek a helyi fazekasok, és ez különösen igaz Fazekas Ferencre, akinek családja 2019-ben kapott Prima díjat. Egyik fia búboskemence-­építőként a népművészet ifjú mestere.

Az előadás során Fazekas kitért a vörös színt adó oxidációs eljárásra és a reduk­ciós égetésre, melynek a fekete szín köszönhető. Végül beszélt a kályhásság és a fazekasság kályhaszemekkel kezdődő kap­csolatáról. Ez fontos kérdés, ugyanis jóval előbb került máz a kályhacsempékre, és csak azt követően a gazdagabb emberek edényeire.