Az én kedves kis falum - Lajoskomárom

A 18. század végén még hatalmas, erdővel borított terület volt itt, melyet a Batthyány család birtokolt, akiknek a közeli Mezőkomáromban is voltak birtokaik. Lajoskomáromot azzal a céllal hozták létre, hogy földjeit megműveltessék jobbágyaikkal. Ennek elérése érdekében Batthyány Lajos országos körlevelet küldött ki, melyben különféle kedvezményeket ígért a letelepedni vágyóknak. A benépesítést 1802-ben kezdték meg, a falu ekkor kapta mai nevét is. Kicsit odébb esett az ozorai úttól nyugatra elterülő földterület, de még szintén Lajoskomárom részét képezte. Ez már nem Batthyány Lajosé, hanem öccséé, Fülöpé volt, így ez a Fülöp-hegy nevet viseli. Ide szőlőt telepítettek, később pedig pinceházakkal népesítették be. A Batthyány család Lajoskomárom házhelyeit főúri rangjából adódóan a H betű alakjában jelölte ki. Itt kaptak az ide érkező svábok, tótok és magyarok egy kis hold területű házhelyet, szessziót, páskomot és szőlőföldet.

Az első világháborút követően a helyiek a temető felé vezető út mentén gesztenyefákat telepítettek, mellyel a háborúban elesett lajoskomáromi emberek előtt tisztelegtek. Ehhez a gesztenyefasorhoz épült 1939-ben az óvoda, majd később az iskola is. A fasor végén fekvő temetőben található egy emlékpark, ebben az első és második világháború, illetve az 1956-os forradalom hősi halottainak emlékoszlopát állították fel. Az iratok szerint az első világháborúban 80, a másodikban 88, a forradalomban pedig egy lajoskomáromi személy vesztette életét. 

1961-ben a településen épült egy 250 férőhelyes új mozihelyiség, ám ez ma már nem működik. Az orvosi rendelőt 1960-as években újították fel, majd később a helyén egy új egészségügyi központot építettek. Az épületben jelenleg körzeti orvosi, fogorvosi rendelőt, fizikoterápiás gyermekgondozót és két orvoslakást alakítottak ki. A gyógyszertára 1971-től működik. 

Ami Lajoskomárom látványosságait illeti, van bőven. Már maga a központ is harmonikus érzetet kelt: rendezett, élettel teli, és összefogja a fent említett intézmények többségét. Ugyanekkor szintén itt található a Mesterségek fája, melyet a németországi Haag testvértelepüléstől kapott a község. Ennek története szerint az 1830-as években kezdett kialakulni a szokás, hogy egy fát mesterségeket bemutató kis táblákkal látnak el, ez főként Bajorországban terjedt el. A bajorok minden májusban állítanak egy fát, melyen bemutatják magukat, a településüket és a faluban működő mesterségeket. Ennek lényege, hogy bemutatkoznak azok a mesterségek, amik nagyon aktívak az adott településen, és gazdaságilag támogatják azt. Ezt a hagyományt örökítették tovább Lajoskomáromban, ahol 2001-ben állították fel a Mesterségek fáját. A falu egyik legfőbb büszkesége a már fent említett Fülöp-hegy és annak pincesora, mely egy helyi lakos szerint, több mint 200 pinceháznak biztosít helyszínt. Ugyancsak büszkeségre ad okot, hogy az itt megtermelt szőlők a tolnai boroknak szolgálnak alapanyagul, ugyanis Fülöp-hegy a Tolnai Borvidék részét képezi. Ezen túl helyi látványosságnak számít még az evangélikus, a katolikus és a református templom is, illetve a falu öt horgásztava. 

Ezer szállal kötődnek a településükhöz

Három tősgyökeres lajoskomáromi lakossal beszélgettünk a községhez fűződő kapcsolatukról.

Az idősebb generációt képviselve Sirokai Ferenc elmesélte, hogy születésétől fogva minden szál a településhez köti. 

– Ez az otthonom. Itt születtem, ide jártam iskolába, majd az építkezés és a családalapítás is szintén itt történt. A nyugdíjba vonulásomat megelőző 16 évben a helyi általános iskolában dolgoztam – mondja, majd a látnivalók között említette a három templomot, a horgásztavakat, a tanösvényt és egy több ezer embert idevonzó rendezvényt, a Lajoskomáromi Pincefesztivált. 

Csakúgy, miként Ferenc, Csepreginé Borbély Andrea is tősgyökeres lajoskomáromi. Ahogy ő mondta, ezer szállal kötődik ide. – Ha azt kérdezi, hogy mit mutatnék meg egy erre járó idegennek, nem kell sokat gondolkoznom. Mindenek­előtt megmutatnám neki a faluközpontot. Kivinném a határba, ahonnan egy teljesen más látványt nyújt községünk. Elmennénk a tavakhoz, azok közül is a Béka-tóhoz.

Végül Csiszi István avatott be minket Lajoskomáromhoz fűződő kapcsolatába.

Akárcsak az előző két helyi lakos, úgy ő is itt született, gyerekeskedett, majd pedig felnőtt korára is itt maradt. Úgy fogalmazott, hogy minden utcasarokhoz egy emlék köti. Amire ő nagyon büszke településük kapcsán, az a Fülöp-hegyi pincesor.