Az édesapa nélkül díszítik a fát szenteste Csóron

Rácz Lajosné Hajni otthonukban fogad minket. A reggeli órákban érkezünk, szabadkozik, hogy még csak most gyújtott be. Nehéz éjszakájuk volt. A gyerekek hajnalig sírtak ismét, őket igyekezett elaltatni. Ő maga is alig aludt pár órát. A konyhában ülünk le beszélgetni, amennyire csak lehet, halkan, a gyerekek még alszanak. Nem szólal meg magától, kérdeznem kell. Mi történt?

Október 29., amikor minden megváltozott

Azon a napon a szomszéd kért segítséget. Lánya és családja a látogatásukat követően hazaindultak, de az út során defektet kapott autójuk. Hajni és Lajos az M7-es autópályán rekedtek segítségére siettek. Siófok után, néhány kilométerrel a völgyhíd előtt találták a bajba jutott családot. 

A lerobbant autó elé parkoltak a leállósávba. Hajni átült a családhoz, mivel a hátsó ülésen a pici ikrek egyike éppen érte sírt. Lajos elkezdte a pótkereket és a szükséges eszközöket kipakolni az autóból. Mindent gondosan a leállósáv szélén futó szalagkorláthoz tett. Az autók kivilágítva, a szabályoknak megfelelően álltak, biztonságosnak ítélt távolságra a száguldó forgalomtól. Ebben az esetben ez mit sem ért – idézte fel Hajni.

A visszafordíthatatlan

Lajos éppen a bal oldali ajtón keresztül a hátsó ülésről igyekezett a kerékcsavarokat kiszedni a kis Suzukiból, amikor egy személyautó a leállósávba áttérve először a segítségre szoruló autóba hajtott, majd Hajniék kocsijának ütközött és elütötte az éppen segítséget nyújtó családapát.

Az autó végül pár méterre tőlük megállt, majd sofőrje kiszállt és Hajnihoz sétált, aki akkor már férje mellett térdelt az aszfalton és igyekezett segítséget nyújtani neki. A sokkot kapott nő nem tudott mást kérdezni a férfitól, csak annyit: – Maga ütötte el? – Én voltam – válaszolta a férfi.
Hajninak nem volt több energiája a további kérdésekre, férjét tartotta a kezében, vele foglalkozott.

Hajni emlékei szerint ekkor a férfi a másik autóhoz sétált és nemes egyszerűséggel kért egy cigarettát, majd visszament autójához és elhajtott. Azt mondja, a szemtanúk az autó rendszámát nem jegyezték meg, de elég pontos személyleírást tudtak adni a férfiról ahhoz, hogy a rendőrség megtalálja.
Lajos nagyon súlyos sérülésekkel került kórházba. Testének bal oldala lebénult egy sztrók következtében, csak jobb kezét tudja használni. Nyakcsigolyája, bordája eltört, utóbbi keresztülszúrta a tüdejét. A mája szétrepedt, a szíve megütődött, medencecsontja teljesen szétroncsolódott, jobb lábát az orvosok nem tudták megmenteni, le kellett vágni.

Egy százalék esélyt adtak a túlélésre

Az orvosok már rég lemondtak róla. Hajninak már háromszor kellett szerelmétől elbúcsúzni. Attól a férfitól, akire a sors is azt mondta, hogy az igazi. Fiatalon szerettek egymásba, de az élet más irányba sodorta őket. Külön-külön alapítottak családot. Húsz évvel később ismét találkoztak. A szerelem ismét szárba szökkent és már nem engedték el egymást. Összeházasodtak és családot alapítottak. Két kislányuk született, akik most hat és nyolc évesek. Hajninak az előző házasságából született hat gyereke mind felnőttkorú, már majd mindenki saját lábon és családdal él.

Ismét átéli a szörnyűséget

Hajni kilenc évvel ezelőtt már megélt egy tragédiát, amikor – szintén autóbalesetben – elvesztette nagylányát, aki három pici gyereket hagyott maga után. Ő volt az, aki a kicsiket két éven keresztül maga gondozta, ezzel is segítve az apjukat a talpra állásban. A mai napig nagyon szoros a kapcsolatuk, veje gyakran hozza a gyerekeket a mamához látogatóba.

Hajniban dolgoznak a nyugtatók, de még így sem tudja visszatartani könnyeit. Alig dolgozta fel az egyik tragédiát, máris jött a következő. Sokkot kapott a baleset után, azóta is pszichológushoz jár. Nem tudja feldolgozni azt a látványt, amivel szembesülnie kellett.

Minden veszni látszik

A baleset előtt két munkahelyen is dolgozott, de a történtek után képtelen volt elvégezni a feladatát. Nem azért, mert elhagyta magát, hanem mert folyton ezeket a képeket látta, ahogyan az összetört férjét a szeme láttára levetkőztetik és feltárul a szörnyű valóság. Sokszor otthon is képtelen ellátni a teendőit, 19 éves lánya segít a háztartásban és a két kisgyermek ellátásában. Mivel anyagi helyzetük is megrendült a tragédiával, eljutottak arra a pontra, hogy a megtakarításaikat mára már felélték. Húszéves nagyfia hazaköltözött édesanyjához, hogy amennyire az alkalmi munkáiból telik, segíteni tudja a családját. De mégis veszni látszik minden. Hajnit munkahelyéről elbocsátották, mivel „ebben az állapotában” nem veszik hasznát. Otthonukat, ahol albérletben laknak, a tulajdonos közben eladta, de még nem tudja, mikor kell kiköltöznie a gyerekekkel.

Hajni senkinek sem beszélt nehézségeiről, a családján kívül senki sem tudta, mi történt velük. Azt mondja, még életében egy kiló kenyeret sem kért soha. Mikor felhívtam, hogy szeretnék beszélni vele, szinte nem is értette, miért. De eljött az a pillanat, amikor erőt vett magán és az önkormányzattól kért segítséget, hátha tudnak családja részére szociális lakást biztosítani, mivel elveszítik otthonukat, pedig most is fizetik a bérleti díjat. A település vezetése azonnal felismerte a baj súlyosságát. Mozgósították az egész községet, hogy aki csak teheti, valamilyen formában siessen a család segítségére. Lakás azonban nincs.

Mindennapos ingázás Székesfehérvárra

A történtek után sokan megkeresték Hajnit, kérdezve, hogy miben tudnának segíteni, de azt mondja, abban az állapotában fel se fogta, mi történik körülötte. Csak azt érezte, hogy nyugalmat akar, egy normális életet. Az elmúlt két hónapban tíz kilót fogyott. De semmi sem tántorítja el attól, hogy mindennap bemenjen férjéhez a székesfehérvári kórházba. Meg is kérdezték tőle, minek jár be minden nap?

– Ő a férjem és nekem mellette a helyem. Amikor altatták, akkor is ott voltam, fogtam a kezét. Megőrültem volna, ha nem mehetek be hozzá. Ő az az ember, aki mindig mindenkinek segített, most neki van szüksége segítségre! Mellette kell lennem!

Apa, gyere haza!

Lajos valami csodának köszönhetően még mindig életben van. Az elmúlt időszakban három napot volt stabil az állapota, hat hetet töltött az intenzív osztályon. Néhány nappal ezelőtt került a szeptikus osztályra, tüdőgyulladást kapott, a műtét után tüdőembóliát. Lajos bár magánál van, beszéde gyakran nem tiszta, olykor hallucinál. Nagy harcos, az utóbbi napokban Hajni mégis azt látta, mintha feladni készülne. 

– Tudom, ha túléli ezt az egészet, akkor sem lesz már a régi. Örökké gondozásra szorul, de én azt is vállalom, csak jöjjön haza!

A gyerekek nagyon lelkisek. Sokszor hajnali háromig sem lehet őket elaltatni, hol az egyik sír az édesapja után, hol a másik. Lajos volt az, aki a család élén állt. Húsz éven keresztül készítette a nádtetőket, ehhez ért. Hajni szerint úgy mászott a tetőn, mint egy macska. De ezen kívül mindent bevállalt, ami ház körüli feladat lehet. Otthon sem állt meg egy pillanatra sem. Fontos volt számára, hogy mindig csináljon valamit, hogy hasznos legyen. 
Szenteste van, és az első alkalom a kislányok életében, hogy apukájuk nélkül díszítik a karácsonyfát. Ez mindig az ő közös programjuk volt...