Táci toros nap és rétesvásár: Hogy a játszótér ne csak álom maradjon (galéria)

A nap már hajnalban, a kakasszóval indult – és némi lélekmelegítővel. A köd még a tájat ölelte, de a táciak már rég túl voltak az első, a munkát megáldó fogópálinkán. A férfiak a toroson már a húsfeldolgozás rejtelmeibe merültek: 166 kilogrammos hízót aprítottak olyan szakértelemmel, mintha csak a nagy könyvben írt recepteket követnék. Hurka, kolbász, pecsenye, sőt a sült máj illata is csalogatta az érdeklődőket már messziről.

Eközben a nők és lányok sem tétlenkedtek. A falu rétesnyújtó asszonyai láthatóan minden fortélyt ismertek. A lisztfelhőben 40 kilogrammnyi tészta készült, a kezek csak úgy táncoltak az edények falán dagasztás közben egészen addig, amíg “nem csepegett az eresz”! A réteseket minden jóval megtöltötték, de még variálták is azokat olyan kreativitással, amitől még a szomszéd falvak is irigykedhetnének. Óriási profizmussal folyt a munka, az asszonyok évtizedes tapasztalataikat osztották meg mindenkivel, aki eddig csak játszott a réteskészítés gondolatával. Farkasrétiné Csörgő Eszter, aki bár cukrász, most először állt rétest nyújtani, izgatottan figyelte a helyi rétesmesterek mozdulatait.

 "Nekünk ezt nem tanították meg az iskolában és határozott szándékom volt megtanulni az elkészítését" 

– mesélte a fiatal “kiskukta”, miközben megpróbálta elsajátítani a tészta húzásának fortélyait.

A Villanysütők előtt fárfi felügyelett mellet a precíz sütés. Árgus szemekkel figyelték hogyan pirulnak a töltött csemegék. 

Délután kettőkor aztán eljött a pillanat, amikor az elkészült csemegék felvonultak. A falu apraja-nagyja, éhes pocakkal és várakozó szívvel sorakozott, hogy támogassa a játszótér fejlesztését. A rétesvásár bevételével a gyerekek arcára varázsolhatnak majd új mosolyt, hiszen minden eladott szelet rétes, minden tányér toros egy hinta vagy csúszda felépítését jelentheti majd az óvoda melletti játszótéren.