Jó reggelt, Fejér vármegye!

Megint óriási tömeg a vonaton, egyetlen szabad ülőhely sincs, sokan állnak, akár a heringek. Szerencsém volt, sikerült leülnöm, aminek örülök, mert fáj a lábam. Egy idős hölgy áll előttem, nincs sok holmija, de látszik, neki nagyobb kihívás lesz a következő húsz perc a legközelebbi megállóig. Szólok neki és átadom a helyem, ő pedig hálásan elfogadja és elhelyezkedik. Én is igyekszem stabil pontot találni a mozgó vonaton, de hát állva nem nagyon lehet, főleg, hogy kapaszkodó sem nagyon van. Körülöttem életerős, meglett férfiak ülnek kényelmesen, aktatáskát, hátizsákot szorongatva, de teljes nyugalomban. Szemük sem rebben, arcukon sem látszik, hogy fontolóra vegyék: átadják helyüket egy fiatal nőnek. Hát még egy idősnek.