Fejér évfordulós emlékei

Egy napig folyt a vér

Hatvan évvel ezelőtt, szeptember 11-én véres eseményekről számolt be Fejér Megyei Hírlap. Egy egész település összefogott, hogy tegyenek valami jót a világgal. Elszántságuk sikerre vitte őket az úton. Igaz, egy álló napig folyt a vér, de ha a régi szabályt vesszük alapul, akkor megmentettek 900 életet.

Nem kevesebb, mint 300 véradó adakozott Válon, ahol nagy volt a sürgés-forgás szeptember 6-án, az új általános iskolában. A Vöröskereszt helyi szervezete, önkéntes, térítésmentes véradó napot szervezett. A helyi vöröskereszt szervezet titkára, Tárnok Lajosné és aktivistái, Hantos Károlyné, Pari Katalin és sokan mások igen udvariasan fogadták és igazították útba a véradókat. Nagyon ügyesen tevékenykedtek az úttörő kislányok: Orbán Terike, Váradi Katika, Kecskés Juliska, Geng Annuska. A századik véradót virágcsokorral üdvözölték. Vágó Imréné meghatottan köszönte meg a jókívánságokat. Ugrics István egész családjával együtt adott vért. Már ő is kapott jónéhányszor, mert olyan betegségben szenvedett. Lefényképezték családjával együtt. Ezért a szép emberi cselekedetért igazán megérdemlik a váliak az elismerést.

Ezer mázsa fagyi

Mindig szenvedünk a kánikulától és mindig panaszkodunk a fagylaltárakra. Aztán amikor ezzel végeztünk, elindulunk fejfedő, víz és naptej ellen egész napra a szabadba. Így volt ez a 60-as években is, amikor a következőket írta a Fejér Megyei Hírlap 1964. 09. 11-én, az Emlékezzünk a kánikulára! címmel.

1000 mázsa fagylalt – 10 000 hektó sör – kétmillió üveg hűsítő. A borongós koraőszi napok mindenkiben felébresztik egy kicsit a költőt. Gyengéd nosztalgiájával gondol vissza az ember a „régi szép időkre” – vagyis azokra a kánikulai napokra, amikor homlokát törölgetve áhítozott egy kis árnyékra. A Fejér megyei Vendéglátóipari Vállalatnál már befejezték a nyarat, készülnek a nyári hónapok forgalmát összesítő statisztikák. S ha nem is készült el még pontosan a számadás, mennyit ittunk és ettünk idén nyáron, néhány adat máris segítségünkre sietett, hogy segítségükkel éreztethessük a tovasuhanó nyár „költészetét”. Fagylalt-fogyasztás terén ismét új csúcsot állítottunk fel: több mint 1000 mázsa, vagyis csillagászati számmal kifejezhető adag fogyott el idén a hűsítő, jeges gömböcskékből. Nem volt ritka a napi 30-32 mázsás csúcsforgalom sem. Hűsítő ital is fogyott bőven. Csupán a vendéglátóipari egységekben 2 400 000 üveg Husi, Bambi és más üdítő ital, valamint 10 000 hektoliter sör csúszott le a szomjas torkokon. De volt is mire! Csak előfizetéses ebédből 360 000 adag fogyott el az első három negyedévben. Idén jelentősen növekedett az éttermek és a szálloda idegenforgalma is. A nyár folyamán 20 százalékkal több külföldit láttak vendégül, mint 1963 hasonló időszakában.

Újkori, de nem újkeletű

Sosem jó veszekedni, de ha ezt bárki nyilvánosan teszi, azzal olyan kínos zavarba hozza a vétlen, rossz helyen-rossz időben jelenlévő hallgatóságot, hogy legalább egy pillanatra, de mindenki hibásnak érzi magát a kialakult helyzet miatt. Régebben ezt igyekeztek a felek, főleg a párok a négy fal közé szorítani. De egy idő után már nem okozott gondot a nyilvános teregetés. A dolog újkori, de nem új keletű.

Negyven évvel ezelőtt a nyilvánosság előtti veszekedés már megjelent, de még olyan ritkának számított, hogy cikk is született róla a Fejér Megyei Hírlap 1984.09. 11-i számában, Szókincs címmel.

A nő és a férfi, valószínűleg házastársak, hangosan, egymást túlkiabálva vitatkozik az utca közepén. Bár talán túlzás vitáról beszélni, hiszen szó sincs érvekről és ellenérvekről, az „eszmecsere” inkább kölcsönös gyalázkodásba fullad. A „négybetűs” szavak világának elképesztő változatosságú egyedeivel illetik egymást, sosem fogyva ki az ötletekből. A közelben játszó, sétáló gyerekek érdeklődéssel figyelik a kiabáló felnőtteket. Még a játékot is abbahagyják. Ismét, ezúttal azonban sajnos, tanultak valamit.