Szívgarzon, ahol az érzések laknak

„De kérdem én, akkor hol laknak az érzések? Tudják, amikor épp nincsenek itt. Amikor egy pillanatra eszünkbe jut egy két évvel ezelőtt elcsattant csók, akkor az a mézízű emlék addig merre van? (…)

Úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van eldönteni, hogy hol szeretné tudni az érzelmeit. Én egy helyre gyűjtöttem őket. Mondhatni, odaköltöztettem őket. Egy egészen kis helyre. Egy garzonba.” E sorokkal vezeti föl második önálló verseskötetét Szöllősi Betti, aki gyermekkora óta jellemzően lírában fogalmazza meg érzéseit, gondolatait. Betti jelenleg recepciós egy magánklinikán, öt év külföldi tartózkodás után tért haza, s most ismét Ercsiben szeretne tartósan berendezkedni. Így – ahogy fogalmaz – a Szívgarzon egy korszak lezárásának lenyomata, ettől kissé melankolikusabb, mint a korábbi könyv, az „Egy lélek margójára”.

Az ifjú szerző hosszú évekig inkább csak magának írta verseit, amiket főleg a barátok, családtagok olvastak. Aztán, 2014-ben, egy sikeres internetes pályázat kapcsán néhány írása bekerült egy antológiába. Betti ekkor fölbátorodott, így bő két évvel ezután megjelentette első önálló könyvét. Ezt követte a Szívgarzon. Mindkettő magánkiadású, és pozitív fogadtatásban részesült.

Miért vers? Szentimentális alkat, így ebben a műfajban tudja a legjobban kifejezni a jellemző emberi érzelmeket. Az első mű is egy szerelmes vers volt tizenévesen, ám azóta szívesen ír egyéb témákról is. Általában irodalmi portálokon publikál, ahol kap tanácsokat a szerkesztőktől, s ezeket igyekszik megfogadni – mondja Betti, aki nagyon örült a sok régi ismerős arcnak a Szívgarzon kötetbemutatóján. A művelődési házban rendezett esten a Viháncos duó (Víg Orsolya és Szinay Balázs) működött közre. A duó eddig Betti egy versét, az Esőre áll címűt zenésítette meg. A duó tagjai azt tervezik, hogy ezt a jövőben több is követi.

Betti pedig folytatja az írást, most a mesék felé veszi az irányt – tudtam meg tőle. A kötetbemutatón már felolvasott egy felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt szóló írást, és úgy vette észre, a közönség szerette.

Addig is, érdemes lehet „benézni” ebbe a Szívgarzonba, ahol az olvasó a magáéhoz hasonló érzések emlékeire találhat rá