Tíz éve alakult a Kacagány, és ma is az örömzenélés az egyetlen céljuk

Tíz éve, 2007 őszén ajánlotta a fehérvári Varró János a pázmándi Fazekasné Domak Anikó népzenészt, népzenetanárt, etnográfust egy, még csak igény szintjén létező, tanulni vágyó csapat élére Gárdonyba. Kiderült ugyanis, hogy többen is lennének, akik citerázni szeretnének tanulni a környéken.

– Természetes volt, hogy elvállalom, hiszen ez is a feladatom, az életem része – emlékezik vissza Anikó, aki akkor 9 főnek kezdett el tanfolyamot tartani. Volt köztük állatorvos, nyugdíjas, óvodapedagógus, tanár, villanyszerelő, szóval az élet számos területéről érkeztek emberek ugyanazért – a citera és a zene kedvéért. Ez volt a közös nyelv, ami hamar egy családdá kovácsolta őket.

– Karácsonykor volt az első kisebb koncertünk a Gárdonyi Géza Művelődési Házban, Gárdonyban. Ekkor kaptuk az első visszajelzéseket is, amelyek szerint a fellépés annyira jól sikerült, hogy folytatni kell. Január közepén mondta hát a tanfolyamvezető, hogy aki folytatni szeretné, jöjjön a próbára.

– Mindenki jött. Nem volt mit beszélni róla, elindultunk, tervek nélkül. Két hét se telt el, L. Simon László kápolnásnyéki könyvbemutatójára hívott. Elvállaltuk, bár akkor még csak karácsonyi dalcsokrunk volt, ezért gyorsan összeállítottunk dunántúli boros, ugrós dallamokból egy csokrot is – mesél tovább a természetesen alakuló kezdetekről a zenekarvezető. Ez volt a citerazenekar első igazi fellépése, ahol azonban nem tudták volna felkonferálni őket, ha nem találnak ki maguknak gyorsan egy nevet. Végül kint, az autóban fagyoskodva húzták a strigulákat az ötletek mellett: így lettek a népviseletről elnevezett Kacagány, amelyet ugyan nem viselnek, de a belőle áradó derű igenis sajátjuk. Ezt viselik – névként – immáron 10 éve.

Utána már magától ment minden, hetente egyszer próbáltak mindig, nagyon családias hangulatban. Az elmúlt 10 évben a környéken mindenhol jártak, folyamatosan szerepelnek. Anikónak persze nem könnyű megoldani, hiszen 5 csoportja van a környéken, de örömmel logisztikázza ki a mindenkinek megfelelő időpontokat. Azt mondja, ez az egyetlen olyan zenekara, ahol nem vesznek részt minősítőkön, nincsenek profi megmérettetések.

– A Kacagánnyal minden kizárólag a közös együttzenélésről szól, s arról, hogy a közönséget is bevonják az előadásba. A népzene ugyanis mindenkié!