Az ovis homokozóban kezdte, ma már templomharangot is készít

Édesapja munkahelyén, a Nehézfémöntödében döntötte el egy látogatás alkalmával – amikor a folyékony fém és a homokformák elbűvölték -, hogy öntő lesz. Középiskolai szakmai oktatója felfigyelt a tehetségére és segítette, tanítgatta, feladatokat adott neki: már tizenévesen domborműveket, apró szobrokat formázhatott meg különböző fémekből. Így vált egy életre a szerelmévé a kisplasztikák, szobrok, plakettek készítése.

- A mestereim által tanítottakon felül sokat fejlesztettem magam autodidakta módon is. Soha semmit nem adtam fel. Olyan ember vagyok, aki vagy százszázalékosan csinál valamit, vagy inkább bele sem kezd – mondta magáról Jakab János, aki amolyan örökmozgóként tevékeny tagja a sárosdi kulturális életnek. Kertész János és Nagyfejű István mellett ő volt a harmadik kézműves, akik hat évvel ezelőtt megalapította a Sárosdi Kézműves Házat az egyik helyi tanárnő felvetése nyomán. Az ő ötletére készült el a sárosdi önkormányzati hivatal bejáratánál az a márványtábla, amelyre felvésték a település díszpolgárainak nevét és amelyre ő készítette el a község bronzból öntött címerét. De a sárosdi iskola névadójának bronzportréját is ő készítette az intézmény falára. És ha már a munkáinál tartunk, említsük meg, hogy nemcsak apróságokat készít, hiszen van olyan dunántúli templom, amelyben egy helyi házaspár felajánlásából az általa készített, mintegy 200 kilogrammos harang szól.

- Az a legnagyobb munkám, amelyik egyben a legnehezebb is volt, de megérte. Amíg a Nehézfémöntödében dolgoztam, volt lehetőségem többször is olyan művészi munkára, amelyhez kellettek a nagyipari eszközök, lehetőségek. Csináltam például arab imahelyre járólapszerű padlóburkolatot öntött, „faragott” fémből. Az egyik legnagyobb kihívást egy corpus elkészítése jelentette, amelyet bronzból öntöttem, de ahhoz, hogy fel lehessen tenni a keresztre, nem lehetett több 40 kilónál. Ezért üregesre készítettem, ami nagyon munkás feladat volt.

Ma már egy másik cégnél dolgozik, így csak kisebb darabok készülhetnek a háza udvarában lévő műhelyében, amelyben katonás rendben sorakoznak a szerszámok és az egyik bútor polcán a festésre váró ólomkatonák. De vannak itt más kincsek is: kohászfigurák alumíniumból és bronzból, dísztányérok, kisebb és nagyobb levélkések. Soha, egyetlenegyet nem adott el pénzért, annál több munkájából lett ajándék vagy jótékony célú felajánlás. Az utóbbi néhány évben például ő készíti – természetesen ingyen – a Gyermekekért díjak plakettjét a megyei gyermekvédelmi központ számára. Méltó utódja a díjakat korábban készítő herendi porcelángyárnak. Mindemellett rendszeresen jár az egyik fehérvári idősotthonba, ahol kézműves foglalkozásokat tart a bentlakóknak. Több kiállításon is volt lehetősége bemutatni a munkáit.

- Mindig töröm valamin a fejem, figyelem, mit lenne érdemes formába önteni, miközben más technikákkal – most éppen a pirográffal – kísérletezem. Ez az életem.