Egyfajta teljesítésigazolásként is működött az építkezéseken a bokrétaünnep

A szomszédokat is tilos volt kihagyni az ünneplésből, mert az sértheti a jó szomszédi viszonyt. Az eseménynek a célja többrétű volt – mondta el Baksa Ferenc ácsmester, aki a fehérvári Tető Építők Egyesülete országos találkozójának egyik előadója volt. A koszorút, amelyet elhelyeztek a félkész épület legmagasabb pontján, szalmából fonták, de legtöbbször fenyőágakat fontak össze. A rákötött szalagok az adott település népviseletében alkalmazott színeket tükrözték. Helyenként (üres) italos üvegeket is elhelyeztek a bokrétán.

Ha nem volt idő koszorút készíteni, akkor megfelelt valamilyen zöld ág is, fenyőé, tujáé, esetleg májusfára hajazó kisebb fa. A zöld szín a néphagyományban az új élet kezdetét szimbolizálta, a bokréta pedig emlékeztetőül szolgált a tulajdonosnak arra nézve, hogy az építmény eljutott egy bizonyos készültségi fokra, és ideje fizetni a mesternek – derült ki Baksa Ferenc előadásából. Az ünnep kezdetét ütemes kalapácsütés hangja jelezte. Így hívták össze a résztvevőket. Mindig a munkaidő lejárta előtt egy-két órával kezdték meg az ünnepséget, mert akkor még minden érintett a helyszínen tartózkodott. Németországban, Ausztriában is egyre jobban elfelejtődik ez a hagyomány – jegyezte meg az előadó. Nem maradnak ott szívesen az emberek az építkezésen a munkaidő letelte után, mert azt az időt már nem fizetik ki nekik. Pedig Németországban külön szabályzatot is alkottak a bokrétaünnep megtartására. Ennek legfontosabb

pontja az, hogy a tulajdonos gondoskodik ételről, italról. Fontos a biztonság. Figyelni kell a gyerekekre, ha esetleg vannak az ünnepségen. Megfelelő lezárásokat és biztonságtechnikai eszközöket kell alkalmazni a balesetek elkerülése érdekében. A szabályzat egyébként azt javasolja, ha sok embert akarnak meghívni, akkor inkább szombaton rendezzék meg az ünnepet. Németországban egyébként a nagyobb építőanyag-kereskedésekben készen is árulnak, kölcsönöznek ilyen koszorúkat – mondta el az ácsmester, aki – annak érdekében, hogy szemléltesse az elmondottakat – az előadásának helyszínéül szolgáló konferenciaterem színpadán egy hatalmas bokrétát is felállított, amely – egy embernél magasabb rúdon – két egymás fölött elhelyezett koszorút tartalmazott.

A Tető Építők Egyesülete ezen az országos találkozón, melyet egyébként az iszkaszentgyörgyi Pappenheim- kastélyban rendeztek, mutatta be először nyilvánosan azt a rövidfilmet, amit ugyancsak a bokrétaünnep szokásáról készíttetett. A filmből, amely a szervezet honlapján megtekinthető, kiderül: az ácsok eleinte bútor és nyílászárók készítésével is foglalkoztak, s csak később szakosodtak a faszerkezetekre. Magyarországon a 14. században céhesedett ez a szakma, a 19. század második felétől pedig már szigorúan képesítéshez kötötték a gyakorlását. A filmen Iljin Petar, egy idős ácsmester beszél a bokrétaünnep szokásáról. Elmondja: feléjük májusfának hívták a bokrétát, és italos üvegeket is kötöttek rá. Amikor kész volt a ház, levitték az üveget, melyet kézbe fogott a mester, és úgy mondta el a köszöntőt. Aztán pedig összetörte a flaskát.

A film szerint vándorló német, ritkábban francia mesterek hozták magukkal hozzánk a szokást, amely ma szinte feledésbe merült. Ezért döntött úgy a Tető Építők Egyesülete, hogy újjáéleszti a bokrétaünnep hagyományát. Ennek érdekében komoly kutatómunkát folytattak. A kutatómunka eredményeként kerülhetett rá – teljesen autentikus körülmények között – a bokréta a várpalotai katolikus templomra, amelynek tetőszerkezetét az elmúlt hónapokban újították fel. Az utolsó szöget – az ősi hagyomány szerint – az építtető, a templom plébánosa verte be, aki arra emlékeztetett, hogy földi életében Jézus Krisztus is ács volt… Az építők ezután az építtető egészségére ürítették poharukat, amelyet – miután kiürült – lehajítottak a tetőről. A szokás úgy tartotta, ha összetört a pohár, akkor minden jól alakul. Ha nem, akkor azt rossz jelnek tekintették.

A filmen megszólalt azoknak a francia ipari tanulóknak a mestere is, akik szintén részt vettek a várpalotai építkezésen. Ő mondta el, hogy a szokás Franciaországban is él. A tanulóknak pedig nemcsak a technológiát, a fogásokat kell megismerniük, de a szakmához kötődő hagyományokat is…

Az alkotás utolsó képkockáin megint Iljin Petart látjuk, aki úgy fogalmaz: többek közt az tesz minket magyarrá, ahogy ünnepelünk…

Az ácsokat, tetőfedőket és bádogosokat tömörítő Tető Építők Egyesülete a hagyományőrzést célzó kezdeményezésével – úgy tűnik – nincs egyedül. A Telekom új, fővárosi székházának építkezésén például egy 500 kilós ökröt húztak nyársra, amikor szerkezetkész lett az épület. De van fehérvári példa is. Júniusban azon a városban zajló lakásépítkezésen tartottak bokrétaünnepet. amely mind közül a legnagyobb szabású.