Motivációt jelent a fesztivál a diákoknak

A nézők kezét húzta a szatyor – benne bőrcipő, koptatott farmer, tunika –, de ezzel nem törődtek. Arról van szó, hogy a diáknapok talán legpörgősebb, a sótájm elnevezésű kategóriájának színpadát a pláza középére állították be a szervezők. Hadd kapjon a fejéhez a vásárlóközönség a középiskolások előadásait látván. Az ötlet működött, sokan időztek el hosszasan a diákokon ámulva. Sok ifjú és csapat lépett föl itt modern tánccal, de slam poetry-előadó és légtornász csapat is szórakoztatott. Azaz utóbbiak a Palotai úti gyalogos hídnál mutatták be artistatehetségüket.

Egy táncospár előadását értékelve Szakál Attila koreográfus, zsűritag arról beszélt, hogy klassz motivációs erő a diáknapok a fiatalok számára! A lényeg olykor nem is a színpadi teljesítményen van, hanem az azt megelőző felkészülési folyamatban rejlik.

A képző-, nép- és iparművészet, illetve a fotó, film és új vizuális kísérleti műfajok, valamint a médiakommunikáció kategóriák alkotásaiból szombaton nyílt izgalmas tárlat a Művészetek Házában. Gondolják el, ha egy kartondoboz durva papírjából piciny darabkák kivágásával készül portrékép, nos, az formabontó.

A vasárnapi gálán – hol a legjobbak léptek fel újra – osztották ki a díjakat, köztük a fesztiváldíjat is, amelyet idén a Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium érdemelt ki.