Megidézték a múlt lapjait: az egykori soponyai srác és a mesélő szépkorúak

1989 óta január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját annak emlékére, hogy a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnuszt. Az iskola diákjai, tanárai és vendégeik az aulában gyülekeztek, és elevenítették föl közösen a múlt lapjait a költő munkásságát megidéző tabló előtt.

Amint elhangzott: az 1815-től Szatmárcsekén élő Kölcsey Ferenc a bécsi udvar alkotmánytipró intézkedéseinek fokozódása idején, 1823 januárjában írta hazafias költészetének legnagyobb remekét, a Hymnust. A költemény először 1829-ben Kisfaludy Károly Aurora című folyóiratában jelent meg, a kéziraton még szereplő a Magyar nép zivataros századaiból alcím nélkül, de 1832-ben, Kölcsey munkáinak első kötetében már a szerző által adott alcímmel látott napvilágot.

Hogyan legyek felnőtt? Avagy egy soponyai „srác” gondolatai a karrierépítésről… más néven: mi legyek, ha nagy leszek… – Urbányi Béla agrármérnök-halbiológus, tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, háromgyermekes édesapa, Fradi-drukker a fenti, nem rövid címet adta előadásának. (Az iskolaigazgató, Hollósi Lászlóné Anikó annak idején Béla osztályfőnöke volt – a szerk.). Mit szeretnél elérni, ha felnősz? A soponyai „srác” a felsősöknek beszélt életéről, munkájáról, családjáról. Felvillantva, hogy mindenki akkor válhat igazán sikeressé, ha hisz abban, amit tesz, és vállalja önmagát.

Az alsósoknak az Őszi Napsugár Nyugdíjasklub elnöke és két tagja – Baloghné Mária, Szalainé Magdolna és Bognárné Mária – Benedek Elek-meséket olvasott föl. A szépkorúak már évtizede, hogy vissza-visszajárnak folyamatosan az iskolába, a gyerekek közé.