Diákok Vörösmartyról – A Szózatot szeretik, értik, motiválónak tartják

Egyebek mellett azt kérdeztük tőlük, mennyire áll hozzájuk közel a költő, szeretik-e verseit, értik-e azok nyelvezetét, tudnak-e az évfordulóról és jártak-e már az emlékháznál?

A 11.b-s Orosz Janka így látja Vörösmarty-t:

- Szerintem a költészete sok fontos, ma is érdekes témát dolgoz fel. Sajnos a régiesebb nyelvezet – amely kisebb magyarázatokkal egészen érthető – és a nehezen tanulhatóság miatt ezt nem minden diák ismeri fel. Sok fiatal a romantikát csak a mai értelemben vett modern jelentésében értelmezi. Holott a kettő csak kis mértékben fedi egymást. A kalandos regények például nagyon kedveltek a tanulók körében is. A Szózat az egyik személyes kedvenc Vörösmarty-versem, az iskolai megemlékezéseken ennek hallatán gyakran kiráz a hideg, gyönyörű a mondanivalója és a megfogalmazása egyaránt. Történelmi és irodalmi háttérismeretek segítségével szerintem ez a hatás fokozható. Én személy szerint már jártam az emlékháznál. Büszkének mondhatom magam arra, hogy a megye és az iskola egy ilyen jelentős magyar irodalmi személlyel gazdagabbnak vallhatja magát. A 220. évfordulóról egészen mostanáig nem volt tudomásom.

Eszes Csenge így vélekedik:

- Vörösmarty művei nem a legkedveltebbek a nyelvezetük miatt, ugyanis többszöri elolvasás után nyernek csak értelmet a sorok. Meglátásom szerint a feleségéhez írt versei a legszebbek és a legkönnyebben befogadhatóak. A romantika szóról az „utca emberének” nyelvén vett értelmezés ugrik be sokaknak, ezért szerintem a korosztályunkból nem igazán érdeklődnek iránta. De sok esetben pozitív csalódást okozhat egy mű elolvasása, amelyben az oktatók szerepe nagyon fontos abból a szempontból, hogy minél közelebb hozzák azt a diákokhoz. A Szózatot tapasztalatom alapján széles körben szeretik, megértik a mondanivalóját, és sokan szimpatizálnak is vele, valamint motiváló jellege miatt jobbnak tartják, mint a Himnuszt. Én is szeretem.

Mesics Flóra nem igazán szereti Vörösmarty költészetét.

- Egyrészt nehezen tanulhatók a versei, másrészt nekem sok esetben – valószínűleg a nyelvezete miatt – nehéz megértenem a műveit. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy vannak szép versei, de hozzám nem áll túl közel. A Szózat többek között azon alkotásai közé tartozik, amiről azt gondolom, hogy igazán szép vers, és méltó arra, hogy a magyarok egyik nemzeti jelképe legyen.

A költő 220. évfordulójáról nem tudtam.

A 11. c-ből is kaptunk véleményeket.

Vörösmarty költészete már nem sokat mond, mert több olyan témája van, ami nem aktuális. De az örökzöld verseit szívesen olvasom. Nyelvezete az idő múlásával egyre kevésbé érthető. A romantika korszaka közel áll a fiatalokhoz. Sokáig nem tudtam, hogy Fejér megyei vonatkozásai vannak Vörösmarty életének, egy általános iskolai magyarórán szereztem róla tudomást. Azóta, amióta rá gondolok, büszke vagyok, hogy itt élek. Voltam már az emlékházban, hallottam az évfordulóról is – fogalmazott Knausz Réka.

Kovács Regina így nyilatkozott:

- Vörösmarty sokféle témában ír, ezért érdekesek a művei, több gondolatkör foglalkoztatta. Néha nehéz megérteni a verseit a nyelvezet miatt. A realista műveket jobban szeretem, de szoktam romantikus műveket (regényeket) is olvasni. A Szózat a nemzethez szól, így minket, mai olvasókat is megszólít. Az emlékháznál nem jártam, az évfordulóról viszont tudok.

Zolnai Krisztina szerint nagyon fontos Vörösmarty munkássága irodalmi szempontból. Sok fontos mű kapcsolódik a nevéhez – például a Szózat, a Csongor és Tünde, a Zalán futása -, amelyek nélkül hiányos lenne a magyar irodalmi művek palettája.

- Én nem szoktam sok Vörösmartyt olvasni, mert kicsit nehéznek tartom a nyelvezetét. A romantika hozzám egészen közel áll. Szeretem a művek hangulatát, a kor alkotóit, az érzelemdús verseket, azt, hogy közelít a néphez és a többi, a romantikára jellemző dolgot. Számomra a Szózat mondanivalója is fontos, és méltán lett az egyik legfontosabb verse a magyar népnek. A szabadság és a hazafiság, amelyre a vers is épül, véleményem szerint ma ugyanolyan fontos, mint volt Vörösmarty idejében. Én még az emlékháznál nem jártam és sajnos az évfordulóról sem tudtam, de azt tudom, hogy Fejér megyei volt, és büszke is vagyok rá.

A 11. a-s Pék Borbálának Vörösmarty költészete a nyelvezete miatt megragadó.

- A romantika mint korszak nem áll közel hozzám, de egyes műveket szívesen veszek kézbe. A Szózat olvasásakor a mondandóját a mai világra tekintve érzem át. Ma is van, hogy ahhoz hasonló dolgokkal küzdünk, mint amik Vörösmarty-t megihlették. Még nem láttam az emlékházat, de tervezem meglátogatni.

Ferenczy Noémi magyar nyelv- és irodalomtanár pedig mindehhez hozzátette:

- Vörösmarty töprengő, tépelődő egyénisége, nehéz kedélye és a mai beszélt nyelvtől távoli költői nyelve nem olyan értékek, amelyeket mindenki értékel, mint ahogy a testes vörösbort és a gordonkaszólót se mindenki szereti.

Leginkább a részletek szépsége, mondjuk egy Szép Ilonkáé, vagy a közösségi érzés, amit a Szózat jelent, vagy egy-egy mindent elsöprő érzelem az, ami ma is visszhangzik az olvasókban. Aki viszont bölcselkedésre hajlamos, és nem bánja, hogy ezzel a nyelvvel bíbelődni kell, az értékeli Vörösmartyt. Nem kopott meg, modern gondolat, hogy „az ember fáj a földnek”, s örök érvényű, hogy „egész világ nem a mi birtokunk”. Egyszerű megszólalásaiban is monumentális, nem triviális. Ugye szabad idézni tőle egy kedvencet?

„Az ember feljő, lelke fényfolyam,

A nagy mindenség benne tűkrözik.

Megmondhatatlan kéjjel föltekint,

Merőn megbámúl földet és eget;

De ifjusága gyorsan elmulik,

Erőtlen aggott egy-két nyár után,

S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia.

Kiirthatatlan vággyal, amig él,

Túr és tünődik, tudni, tenni tör;

Halandó kézzel halhatatlanúl

Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is,

Még a hiúság műve van porán,

Még kőhegyek ragyognak sírjain,

Ezer jelekkel tarkán s fényesen

Az ész az erőnek rakván oszlopot.

De hol lesz a kő, jel, s az oszlopok,

Ha nem lesz föld, s a tenger eltünik.

Fáradtan ösvényikből a napok

Egymásba hullva, összeomlanak;

A Mind enyész, és végső romjain

A szép világ borongva hamvad el;

És hol kezdve volt, ott vége lesz:

Sötét és semmi lesznek: én leszek,

Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj.”

Van, aki erre megrándítja a vállát, van, aki megrendül. A kettő között nehéz és fáradságos az átjárás, egy-két magyaróra pár csákánynyomot hagyhat.

Szaktekintély volt a maga korában, nemzedéke meghatározó egyénisége, Petőfi az ő szárnyai alól bújt ki. Fehérvár röviddel halála után közadakozásból szobrot állított neki. Gyermekkorában eminens tanuló volt Fehérváron a cisztereknél, itt a belvárosban nyomtatták ki a Csongor és Tündét egy tanárának, a ciszterci rendi Szabó Krizosztomnak köszönhetően, aki nem nyugodott bele, hogy Pesten a cenzúra miatt nem lehetett. Magyartanára volt hajdan... A régi iskolaépület, a mai Vörösmarty Könyvtár lépcsőjének köveiből ő is elkoptatott pár mikronnyit. December elsején lenne évfordulója, és mi hagyományosan fáklyás felvonulással emlékeznénk rá. Ezt most a körülmények felülírták.