Kritikákat és tanulmányokat is ír a KÓTA-díjas Szabó Balázs

A lapunkban 2002 óta zene­kritikákkal megjelenő Szabó Balázsról utoljára akkor közöltünk portrét, amikor elnyerte a rangos Zenei Nevelésért Díjat, amelyet minden évben zenepedagógiai munkájuk elismeréseként osztanak ki székesfehérvári zene- és énektanároknak, valamint óvodapedagógusoknak. Ezt elsősorban a Hermann László Zeneiskolában végzett tevékenységéért kapta, ám emellett még igen sok mindent csinál, ami zenével kapcsolatos. Tanít például a győri Széchenyi István Egyetem Művészeti Karán, előadásokat tart az Ars Musica Zenebarátok Egyesület tagjaként, egyházzenei szolgálatot lát el a Budai Úti Református Templomban és mindezek mellett zenetudománnyal is foglalkozik, jelentős publikációs tevékenységet kifejtve. Utóbbiért kapott január 22-én, A magyar kultúra napján KÓTA-díjat a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetségétől. Szabó Balázst arra kértük, meséljen arról, mióta és hol jelennek meg rendszeresen zenei tárgyú írásai.

– 2000-ben kaptam meg zenetörténész-diplomámat, ezután kezdtem rendszeresen publikálni. A különböző zenetudományi konferenciákon tartott előadásaim rendszerint megjelentek nyomtatott formá­ban is, általában a Magyar Zene című szaklapban. Hasonló kiadvány a „Zenetudományi Dolgozatok”, amely szintén közölt tőlem tanulmányt. Ezek a szorosabb értelemben vett tudományos publikációk. A Parlando című, online megjelenő zenepedagógiai folyóiratnak is szerzője vagyok. De publikációs tevékenységnek nevezhetjük a CD-lemezekhez csatolt bookleteket: többek között Teleki Miklós és Virágh András Gábor orgonaművészek, valamint a Győri Filharmonikus Zenekar és a szombathelyi Capella Savaria historikus zenekar felkérésére írtam ilyeneket. Szerkesztője voltam a Réz-szimfónia című, a székesfehérvári helyőrségi zenekarról szóló könyvnek. Több mint tíz éve írok műsorfüzeteket a Győri Filharmonikus Zenekarnak, valamint időnként az Alba Regia Szimfonikus Zenekarnak. Tavaly hét cikkemet – benne könyv- és filmrecenziókat – közölte az Országút című művészeti folyóirat. A 2020-as évben a publikálás terén egyébként az átlagosnál aktívabb voltam, mivel a pandémia miatt kevesebb élő koncert, rendezvény volt, ezért több idő jutott a kutatásra és írásra. Szóbeli publikációs tevékenységeimnél elsősorban a konferanszokat kell megemlítenem, például a Sukorói Zenei Nyár koncertjein, valamint egyéb zenei eseményeken.

Fő kutatási témája Bartók Béla életműve, illetve Gárdonyi Zoltán és Gárdonyi Zsolt zeneszerzők munkássága.

– Bartókkal a szakdolgozatomban és a doktori disszertációmban több mint másfél évtizedig igen intenzíven foglalkoztam. Időnként örömmel térek vissza hozzá, mint például most tavasszal is, két konferencia kapcsán. A Gárdonyi család a református egyházzene miatt fontos számomra. Mivel Gárdonyi Zsolt Németországban él, egyfajta misszióként tekintek arra, hogy az ő és a már elhunyt édesapja munkásságát itthon is szélesebb körben megismertessem. Már nem csupán szakmai, hanem személyes kapcsolat is fűz a családhoz, róluk szóló publikációim egyébként német lapokban is megjelentek. Egyik legnagyobb szabású tudományos munkám is a két Gárdonyiról szóló könyv szerkesztése volt – felelte.

Szabó Balázs tagja a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaságnak, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének, valamint a Magyar Református Egyház Generális Konventje Liturgiai és Himnológiai Bizottságának.

– Időben ez utóbbi tagsága kötött le a legjobban. Az elmúlt években készült az új református énekeskönyv, amelynek ez a testület volt a szerkesztőbizottsága, ez ügyben számos ülést tartottunk – mesélte.

Melyek azok a témák, amelyekkel a jövőben szívesen foglalkozna? – érdeklődtünk.

– Számos tervem van, amelyek között a Székesfehérvári Zenekedvelők Egyesülete történetének megírását említeném meg: remélhetőleg lesz rá lehetőségem.