Igazán izgalmas mérföldkőhöz közeledik Kiss Gábor, fehérvári költő

Természetesen ez csak költői túlzás, Kiss Gábor ugyanis nem pennával dolgozik, és még csak nem is papírra. Régi, több száz évre visszatekintő kultúrának hódol ugyan, de a 21. század eszközeivel. A magát amatőr író, költőnek valló, székesfehérvári alkotóval beszélgettünk az elmúlt húsz év művészetének terméséről és jövőbeni álmairól.

Közelmúlt

Idén ünnepli jubileumát a nyolcanéves múltra visszatekintő, oly sokak által a mai napig csak Köfémnek emlegetett gyáróriás egyik cége, a Howmet-Köfém Kft. Ennek apropóján Gábor, a cég egyik büszkesége az elmúlt időszakban több platformon is feltűnt a fehérvári közönség előtt. Hallhattuk rádióműsorban, láthattuk a tévében, nemrégiben pedig mi is beszámoltunk újabb, immáron nyolcadik könyvének a megjelenéséről.

Tévé és erdő

Mint minden valamire való történetet, talán kezdjük ezt is az elejéről. Bár írói karrierje majdhogynem húsz éve már, hogy igazi fordulatot vett, azelőtt sem állt távol tőle írói vénájának kifejezése. Élénken él Gáborban a mai napig első két költeménye, amit még általános iskolás korában a tévéről és az erdőről alkotott. Gyermekkor lévén azonban nem meglepő, hogy inkább a sport felé húzott jobban a szíve, vagy mondjuk inkább úgy, hogy a lába? Rúgta ugyanis a bőrt a Vízivárosi iskola csapatánál, majd az akkori Vidiben serdült, ahonnan a Máv Előréhez vezetett az útja. 1-2 év szünet után, régebbi társaival kispályás csapattá álltak össze, ahol egyébként azóta is rendszeresen focizik, amennyire térdproblémái engedik játszani. A legmagasabb szint, amit ebben a sportágban elért, hogy nagypályán is játszhatott NB I-es tartalékban. Mindemellett pedig szívesen kosarazik is.

A bú, mint múzsa?

Az alkotás vágya '93-ban öltött komolyabban újra testet benne, mikor egyik jó barátja, Kun Péter, az Edda gitárosa halálos balesetet szenvedett. Rájött, hogy ki kell írnia magából a gyászt. Pár évvel később, 2001-ben pedig már kollégái bíztatták, hogy adassa ki verseit. Abban az évben kezdett el ennek hatására utána járni, hogy mi is ennek a módja, végül egy helyi nyomda közreműködésével jelent meg első műve, szerzői kiadásban. Mint fogalmazott, addig is irogatott, de szakszerűen foglalkozni csak ekkortól kezdett vele.

A műhely égisze alatt

2006 környékén talált rá műveire Putnoki A. Dávid, aki meglátta benne a tehetséget és felkereste Gábort azzal, hogy lenne e kedve csatlakozni a Lírikusok Irodalmi Műhelyhez. Két év elteltével összegyűjt annyi mű, hogy ki lehessen adatni. Hatalmas szó volt Gábor számára, hogy Szabó István grafikusművész illusztrálta. A műhely égisze alatt megjelent minden műnek könyvbemutatót is rendeztek, az író bevallása szerint még életében nem izgult annyira, mint akkor, az első bemutatóján. Színészek olvasták fel verseit, sőt, még egy-kettőt meg is zenésítettek.

A tanulás az első

Vagy éppen a munka. A Dunaújvárosi Főiskolán töltött évek alatt és a pénzkeresés mellett ugyanis nem volt elég ideje a szenvedélyére, így pár év szünet következett a kiadásban, természetesen az alkotásra magára, akkor is jutott valamennyi idő.

Energia és ihlet

Arra a kérdésünkre, hogy mégis honnan van ennyi energiája, csak nevetve annyit felelt: így vagyok összerakva. Sokat sportol, dolgozik és biciklivel jár mindenhova, igazi örökmozgó. Ha lehet, leköti magát, azonban, mikor magányra kényszerül, az írás felé fordul. Bevallása szerint régen, csak akkor tudott írni, mikor „megcsókolta” a múzsa. Mióta szakszerűen megtanult írni, gyakorlatilag már bármikor tud. Vallja, hogy az élet rezdüléseiből lehet a leginkább ihletet meríteni, az igazi pillanatokból. Ez lehet egy zeneszám, de akár egyetlen elejtett mondat is. Élet filozófiája, amit műveiben is többször próbál visszaadni, hogy fontos mindenkit úgy elfogadni, ahogy van. Amennyiben erre nem vagyunk képesek, akkor se bántsuk a másikat. Merjünk hinni magunkban és az álmainkban, természetesen a realitások talajától nem elrugaszkodva.

Mindig valami új

Egy valami biztosan elmondható Gáborról: nem unalmas, nem fásul bele. Minden egyes könyvében újít valamit, sziporkázik a jobbnál jobb ötletektől. Versek, novellák és regény mellett például színdarabokat is írt. Egyelőre sajnos csak a fióknak, de bízik benne, és tervei közt szerepel is, hogy legalább az egyik művét, a Panel Rómeót színpadra vinné a Teleki Diákszínpad társulata, ez még egyelőre azonban a jövő zenéje.

A folytatásról

Bár most jelent meg nyolcadik könyve, már készülőben van a tizedik! Ezzel a művel, kerek húsz évet tudhat majd maga mögött a költő. A tartalmáról annyit már megtudtunk, hogy nyomtatott formában a hatszázadik verse fog megjelenni benne. Szintén újdonság tőle, hogy a már megjelent művei egy részét átdolgozva, újra megjelenteti a jövő év végére kiadni tervezett könyvében. Nem csoda tehát, hogy úgy nyilatkozott róla, hogy best of lesz. További tervek szerint új novellák is kerülnek bele, valamint a fentebb említett Panel Rómeó is. Eddig kétszáz oldalnál jár.

Idén sem hagy minket félig üres kézzel Gábor, év végén tervezi ugyanis megjelentetni kilencedik művét, a Budapest Sehol című felnőtt regényét. Megsúgta nekünk, hogy ebben a fantasyban emberek és lények kis csoportja próbálja Budapestet megvédeni egy olyan gonosztól, aki a fénylényeket elrabolva akarja uralni a világosságot a városban. Találkozhatunk majd angyallal, macskával és patkánnyal is abban a világban, ahová a WestEnd vízesésén keresztül vezet az út. Hogy vajon sikerül e megmenekíteni a fővárost, az év végén kiderül! Annyi biztos, hogy rengeteg csavarral, izgalommal és humorral fűszerezte könyvének cselekményét a költő, abban a reményben, hogy az olvasni vágyók meglelik benne a kikapcsolódás örömét.

Külön öröm

Mivel nem állandó bevételi forrása az írás, ezért drága hobbiként tekint az írásra, ami mögött, laikusként nem is gondolná az ember, mennyi munka rejtezik. Rendkívül hálás, hogy független íróként már kétszer is mögé állt Székesfehérvár Önkozmányzata, ez az egyik legjobb visszajelzés, amit műveire kaphat. Büszkeséggel tölti el továbbá az is, hogy Fehérvárról írt verséből idézett részletet Cser-Palkovics András egyik beszédében. Mindemellett a Versünnepen is aktívan részt szokott venni, könyvet oszt és díjaz is.

Tizedik könyve után szeretne egy kis szünetet tartani, további tervek között azonban szerepel egy közös dal Bencével, a Zorall gitárosával, akivel már többször is beszéltek ennek lehetőségéről, valamint, ahogy már fentebb is írtuk, színpadon viszontlátni akár musicaljeinek egyikét is.

Olvass verset!

Sokszor érzem, fárad már a tollam,

közel a hatszázhoz talán valaki már voltam.

Valaki, de csak miattad, érted faragva rímeket,

felsegítve az életed, ha éppen valamiért elesett.

Nem kértél, de adtam, vidd magaddal, kérlek,

gondolj rám néha, s nem hiába élek. Cserébe

csak egy mosolyt csomagolj nekem, legyen

mit ölelnem, ha elfogynak a csillagok, amíg

vagy barátom, addig még én is maradok.

Ma olvass el egy verset, kérlek, hadd

nevessenek örömükben az angyalok...

Kiss Gábor