Merész álom valósult meg Martonvásáron

Működhet-e, fenntartható-e egy kisvárosban önálló művészeti galéria, s legfőképpen fenntartható-e az érdeklődés iránta? E kérdéseket vélhetően sokszor megfogalmazták Martonvásáron az elmúlt évtizedekben, s csakis igen lehetett a válasz, mert az igen jegyében fejlesztettek, építettek, alapítottak iskolát, műhelyt, kulturális központot, zenekart s szerveztek országos kitekintéssel fesztiválokat, magyar zene napját, fúvóstalálkozót. A Brunszvik-kastély, a durva átépítésektől megtisztított városközpont, kastélypark, s a szobrokkal, környezetbe illő új építményekkel fantáziainspiráló terek és lehetőségek nyíltak-nyílnak meg.

A Válban élő, hosszú évek óta Martonvásáron tanító s már fiatal korától szinte legendás pedagógusként, művész-tanárként ismert Kárpáti József köpenyéből sok képzőművész tehetség bújt ki – ecsetje mellé azonban nagyszívű mentori karizmával megáldott ember is ő. A tanítás, a tehetséggondozás során érlelődött meg benne a gondolat: van elég szellemi muníció a saját városi galéria megalapításához! Idén rukkolt elő e gondolattal, konkrét tervvel az önkormányzat felé elkötelezett munkatársaival együtt, s Szabó Tibor polgármester és a képviselők villámgyorsan rábólintottak: legyen!

A képzőművészeti tehetségprogram tíz esztendeje folyik, s bár a kortalan vagy inkább nagyon is fiatal szellemiségű és habitusú Kárpáti József idén ősztől hivatalosan nyugdíjba vonul, korántsem ér véget vállalt küldetése. A leendő galéria alappillére példamutató gondolat: a magyarországi képzőművészeti egyetemek hallgatóinak munkásságát figyelik, s az általuk legizgalmasabbnak vélt tehetségeket hívják meg egy kiállításra! Egy-egy kiállítás színvonalas megrendezése komoly összeg, s a város ezt biztosítja a galéria számára – a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME), a Budapesti Metropolitan Egyetem és a Magyar Képzőművészeti Egyetem ifjú ígéreteit pásztázzák első körben. Az internet nagy segítség, s a pandémia ez esetben pozitív hozadéka, hogy sokkal-sokkal több alkotás került fel a hálóra, mint eddig bármikor. Később a Pécsi Tudomány Egyetem Vizuális Ismeretek Tanszéke, illetve az egri Eszterházy Károly és a Szegedi Tudományegyetem képzőművészeti szakosainak munkáit tanulmányozzák.

Kárpáti József régi tanítványait kérte fel maga mellé e nem kis feladatra – Varga-Katona Brigitta formatervező, Szombathy András médiaszakember, Kovács Szilárd grafikus csatlakozott hozzá „jószemű figyelésre”, ahogyan ma mondjuk, a portfóliók szemrevételezésére.

A továbbiaktól függetlenül az első kiállítás anyaga összeállt, ám mivel nem tudták, mit hoz a pandémia s mit visz el, Nulladik kiállításként aposztrofálják a június 4-iki debütálást a Beethoven-Brunszvik Kulturális Központ galériájában. Ego et Mundi – Én és a világ címmel mutatkozik be az idei tavaszi tehetségprogram társasága, tizenhat 13-18 év közötti diák alkotásaiból nyílik a tárlat 18 órakor. A nagyobb „merítés” pedig a csodálatos Brunszvik-parkban Land Art, szabadtéri művészet címmel lesz június 19. – július 15. között, egészen különleges térbeli alkotásokból. Kicsit inkább performansz, avantgárd fantáziaköltemények jelennek meg a park fáin és közöttük, a természet ihletésére.

„Merész álom a mezővárosban”, fogalmazza meg Kárpáti József a képzőművészetnek teret-helyet-alkalmat adó lehetőséget, amelynek az első két eseménye – a nulladik és az első kiállítás – a művészi álmok és a megvalósításra kész szándékok találkozása egyben.