Borversek, bordalok és magyar sorsok zengtek Pákozdon

Nagyváradról érkezett a két előadó, Meleg Vilmos és Molnár Julianna színművész. Ők egyébként „hazajárók” Pákozdra, eddig a magyar irodalom szépségét mutatták be rendre versekkel, most vidám témát hoztak magukkal, vidám estre készültek. Meleg Vilmos és Molnár Julianna Erdély szülöttei, ott élnek és dolgoznak a megszüntetés határán álló magyar színházban. Sokan áttelepültek már onnan, ők maradtak. Miért?

– Amikor megadatott a lehetőség – ami 1986-ig szóba sem kerülhetett –, sokan átlépték a határt. Akkor kijelentettem: én leszek az utolsó, aki színészként, magyar színészként, nagyváradi emberként elhagyom a várost. Kötelességem ott maradni, amíg kiejthetem a számon a magyar szót. Ehhez tartom magam, ugyanakkor nem ítélek el senkit, aki másként tesz, hiszen mindenki a saját sorsát tudja – mondta Vilmos.

– Nem jöhetek el onnan, ott lettem színész, a hivatásom ez, miként az is, hogy a magyar szót fenntartsam, a magyar szót képviseljem, segítsem megtartani. Úgy éreztem, hogy ott a helyem, mert ott ismernek, szeretnek, elfogadnak, ott van hát a küldetésem. Nem bántam meg ezt és valójában – amíg a kérdést most nekem szegezte – eszembe sem jutott, hogy el kellene onnan jönnöm – így Julianna.

Fergeteges est

De most itt voltak, és fergeteges esttel jutalmazták meg a sokaságot, akik kíváncsiak voltak rájuk. Zuhogtak a versek, hát persze, volt miből válogatni, hiszen a legjelentősebb költőink írtak a borról. A színésztől hallottuk a verseket, elmondta, eljátszotta, Arany János, Petőfi Sándor, Ady Endre, Vörösmarty Mihály, Csokonai Vitéz Mihály remekműveit, a többi között ezek hangzottak el, mosolyt csalva az arcokra. Felváltva szólt próza és dal, Vilmos verseit követték Julianna dalai, nótái, mulatós énekei, rövidest zúgott, vele együtt énekelt a publikum, az önkéntes kórus, önkéntelen tapssal kísérve a dalt. Vilmos csókolta a Csikóbőrös kulacsocskát, Julianna énekbe merülten dalolta az Isten mondta: Noé fia című dalt („Isten mondja: Noé, fiam, Noé, Kóstoljuk meg, hogy a levi jó-é! Noé mondja: Iszom reggel óta, Gyere, pajtás, van még a hordóba!” – a többi között.

Zárásként mellbe vágott Ady: Az ős Kaján verse.

Az est végén stílusosan a Csordás-Nagy pince boraiból kóstolhatott, aki akart.